Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
103 Egy nyálas büdös sebes száj-izzadást ád magátul és fájdalommal gyakorta telljes, sokszor rákká is válik. Hogyan kell azon dagadást curálni? Előszer húrral való szorítás által hogy le essék azután egy vékony vassal meg kell sütni, hogy erővel egészben kiirtassék, mert ezen kúra nélkül nem lészen állandó. Mért kell evvel az curával sietni? Mivel ez a dagadás az állnak esontyait éri és a eurának a hallasztása által gyakorta ollyan erössen befogja és bé-gyökeresiti magát, hogy soha egészben ki nem lehet veszteni. Micsoda dagadás a Ranula vagy Béka? Ez a nyelv alatt való dagadás melly a szólást megakadályozhattya. Mért hivatik az a dagadás Békának? Azért hivattatik mivel akin vagyon ez a daganat a szólást igazán nem teheti hanem mint egy béka úgy rekeg, és az ö nyavaláját avval jelenti meg. Honnét ered a béka dagadás? Hideg és nyúlós nedvességbul ered és a tyukmonynak fehérihez hasonló, némellykor sárga méz formuak s az agyvelőbül a nyelvre alászállnak. Miként kell ezt curálni? Meg-nyitással és a meggyűlt matériának kibocsájtásával; szájnak kimosásával úgy mint árpa vizzel, mézzel és rosa cukorral.“ Az ötödik részből: „A fog Ínynek kelése honnan okoztatik és miként kell gyógyítani? Ha a fog kivonyás után a fog helye igen vérzenék mit kell avval cselekedni ? Ha a vér fó és etzet által meg nem álitatthatik tehát Spir; Vitriol kell a fog helyiben ereszteni, — megáll.'1 A kilencedik részből: ,.A Fogakhoz való por miből készíttetik és mire használ? Ezekből: Lap. Pumicis, pulv. rád Iridis, Florentinae, Nitripp, Spir. Vitrioli. Szolgál a fogaknak és Ínyeknek tisztítására az Ínynek veszéséről és a büdös illatoktól megoltalmazza.' ‘ Ezen idézett részekből láthatjuk, hogy Miskoltzy súlyt helyezett arra, hogy a Manuale Chirurgicum-ban a fogászat is tárgyaltassék. Sőt azt nem külön fejezetben, nem a sebészet függelékeként, hanem az általános sebészettől elválaszthatatlanul, a fogak anatómiáját az anatómiai részben, a szájsebészeti részt az általános sebészet fejezeteiben tárgyalja. Tehát nem tett különbéget sebészet és fogászat közt. Ez egyébként középkori irodalmunknak legjellemzőbb sajátsága. Ezzel szemben nyelvészeti törekvései miatt már alig sorolható középkori irodalmi emlékeink közé, úgyhogy a Manuale Chirurgicum-ot a középkori és újkori irodalmunkat áthidaló, átmeneti műnek kell tekintenünk.
