Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
101 alapuló rendszeres anatómiai, pathologiai és therapiai ismereteket tárgyal, de a legújabb kor kísérleti, kutató irányának nyomai még nem találhatók fel benne. Nyelvét illetőleg nagyrészt latin és német, mely mellett a magyar nyelv lassú térhódítása csak a XIX. század második felében jut kifejezésre. Az irodalom részletesebb méltatása helyett magukat a szerzőket állítjuk az olvasó elé, hogy megismerhesse elődeinket, munkásságukat és vele a fogászat magyar múltját. Miskoltzy Ferenc.1* A XVIII. század első felében, szakirodalmunknak a legsivárabb korszakában, mikor hazánkban a fogászatnak méltó képviselője alig akadt, Miskoltzy Ferenc, a magyar sebészi irodalom egyik úttörője, a fogorvosi irodalom alapjait is megvetette. A maga korában a leghíresebb magyar sebész volt. Győrben folytatott orvosi gyakorlatot, ahol egyúttal városi tanácsos is volt. Magas kort ért meg, már 80 éves elmúlt, mikor meghalt. Miskoltzy felismerte egy kiadandó magyarnyelvű sebészeti tankönyv szükségességét és jelentőségét. Nagy lelkesedéssel látott a német Norr Erhard „Chirurgischer Wegweiser“ (1706) című sebészeti tankönyvének lefordításához. Midőn elkészült vele, Szentgyörgyi Adolf győri püspök támogatásával Streibig János Gergely „győri királyi és püspöki könyvnyomtatóval“ 1742-ben kiadatta. A könyv címe: Manuale chirurgicum avagy chirurgiai utitárs mellyben Az egész anatómia, Égi jegyeknek ereje a testi tagokon külsőképen történhető nyavalyák és eseteknek az sebkötés, érvágás, vagy akárminemii chirurgiai foglalatosság által teendő orvoslása Ezen feliül a flastrom és unquentumoknak készítése. rövid kérdések által magyaráztatott és most elsőben magyar nyelvben kibocsájtatott Miskoltzy Ferencz győri chirurgus által A mű imakönyv nagyságú, 485 oldal terjedelmű. Egy példánya megtalálható a Nemzeti Múzeum könyvtárában. Jele: chir. 475. Kilenc részből áll. Az első része az anatómiáról, a második az égi jegyekről, * Lásd a forrásmunkákat. 3*
