Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
58 a fogak közé került fala Köhler fantomkísérlete ezt a feltevést igazolta. Köhler oly fantomot készí;ett, melynél az izomzatot gummiszaiagokkal helyettesítette. Ennek fogai közé falatot helyezve, azt tapasztalta, hogy az így megterhelt oldalon az állkapo :s kondylusa a fossa glenoidalisból kiemelkedett és szabadon lengett. Burrlein ugyanezt tudta élőn is bebizonyítani a Wustrow-féle kísérleti berendezés segítsé révei és arra az eredményre jut, hogy a megterhelt állkapocs nem képez oly egykarú emelőt, amelynek hypomoehlionja a processus condyloideusban fekszik. 3z csak az állkapocs üres mozgásaira vonatkozik (beszéd, ásítás, nyelés, stb ). Az állkapocs megterhelésénél a rágóoldal fejecse az alapjáról eltávolodik, níg a kiegyensúlyozó (balance) oldal fejecse a fossa glenoidalisban marad. A kmdylus ezen vertikális irányú kilengésének nagysága egyénenként változik. (Az oldalfogak megterhelésénél 0.34—1.18 mm. között, a mellső fogak megterhelésénél 0.26—1.08 mm. között.) A vertikális kilengés az állkapocsízület egyéni szerkezetétől függ és a rágónyomással arányos. ____________ Major dr. F. W. Selbach: Az állcsontok sebészi előkészítése fogpótláshoz. (Über chirurgische Vorbereitung des Kiefers für Zahnersatz.) Zahnärztliche Rundschau. 42. évf. 37. szám. Az állcsontok előkés sítéséről a fogpótláshoz már a foghúzás után közvetlenül kell gondoskodnunk, amennyiben a kiálló csontszilánkokat eltávolítjuk, a csontszéleket lesímítjuk és a sebszéleket egymáshoz lehetőleg közelítjük. Ha ez idejében nem történik meg, sokszor megesik, hogy a fent jelzett műveletet (elsősorban a csontszélek lesímí;ását) később kell elvégeznünk, ami különösen kezdőknek nehézséget okoz. Telje: prothesisek jó tapadását gyakran megnehezítik egyes nyálkahártyaredők, melyek a pofa és a processus alveolaris között feszülnek ki. Ezeknek átvágására és új vestibulum képzésére használatos műtétek közül legalkalmasabbnak O. Fische'-ét tartja Selbach. Szabó Dénes. Otto Hofer: Siker és sikertelenség a gyökércsúcsresectióknál. (Erfolge und Misserfolge bei der Wurzelspitzenresektion.) Z. Stomat. 31. évf. 20. szám. A gyökéresúcsresed io sikeréről vagy sikertelenségéről klinikai vizsgálat, vagy röntgenfelvétel alapja i tudunk meggyőződni. Ugyanis a legbiztosabb módszer : az autopsia, illetve szőve Tani és bakteriológiai vizsgálat alkalmazása érthető okokból igen ritkán áll rei delkezésünkre és ha erre mégis sor kerül, ez már rendszerint eleve is mutatja nűtétünk sikertelenségét. Hofer munkájában a bécsi I. számú sebészeti klinika állcsontsebészeti osztályán végzett 100 gyökércsúcsresectio eredményéről száír ol be. Gyökércsúcsresectiót csak azon esetben végeztek, amelynél a conservativ kf zelése a fennálló megbetegedésnek nem bizonyult kielégítőnek. Ezen szabályokat azonban akár. szociális, akár egyéb szempontok miatt gyakran nem tudtál betartani. 100 esetből 80-nál a gyökértömés a műtét előtt megtörtént, gyökértömőanyagul guttapercha-point-t használtak. Hofer vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a röntgefelvétel a resectio sikeréről, vagy sikertelen íégéről absolut biztos képet nem nyújt. A klinikai vizsgálat és a röntgenkont roll eredménye többször nem fedi egymást. 14 esetben Sebészeti rész. Közli: Szabó Dénes dr.
