Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
59 mind klinikai, mind röntgenologiai sikertelenséget észleltek. 26 esetben jó klinikai lelet mellett a csontregeneratio hiányosságát tapasztalták. Azon esetekben, ahol a gyökértömés a műtétkor történt, jobb gyógyulási tendentia mutatkozott, mint ott, ahol a tömés a műtétet megelőzte. Nem kell tömör gyökértömés, mert ez éppúgy, mint túlmagas resectio, bő gyökércsatornák, stb. a műtét eredményét kétessé teszik. Contraindikálják a műtétet az alveolaris atrophia, a gingiva erős retractiója, továbbá acut ostitis, osteomyelitis. Retrograd amalgámtöméseket resectiókor ne végezzünk. Frontfogaknál a pulpahalál oka több esetben a szilikáttömés volt. A vizsgálatok végeredménye szerint a műtét 88%-ban sikerültnek mondható. Szabó Dénes dr. H, Grote: 20 éves tapasztalatok a fistula kezelése terén. (20-jährige Erfahrungen in der Fistelbehandlung.) Zahnärztliche Rundschau. 42. évf. 37. szám. Eljárás leírása, melyet Grole 20 év óta állítólag kitűnő eredménnyel használ. Lényege, hogy röntgenfelvétel után alaposan kifúrja a fistulát okozó foggyökér csatornáját, mikor a gyökércsatorna már elég széles, injectiós fecskendővel, melynek tűjét a csatornába fixálta, hogy egy csepp folyadék sem ömölhessék vissza, többször átfecskendezi a kérdéses tályogot, utána betétként a gyökércsatornába jodoform-aether sulfurieust alkalmaz. Végleges gyökértömésre jodöformos triehresolformalinos vattát használ. Szabó Dénes. Kari Black (Jena) : A fogászati intézet utolsó 20 évben megfigyelt dentalis eredetű állkapocscysta esetei és a cystafalak histologiája. (Über die in den letzten 20 Jahren im zahnärztlichen Institut beobachteten dentalen Kiefercysten und über mikroskopische Befunde der Cystenwand.) Zahnärztliche Rundschau. 42. évf. 37—38. szám. A jénai fogászati klinikán 20 év alatt megforduló 40.000 beteg közül 233-nál találtak állkapocscystát. E betegek közül egynek 3, négy másiknak pedig 2 cystája volt egyszerre. Mindén 170-ik a klinikán megfordult betegnek volt tehát állkapocscystája és ha hozzá vesszük azt a sok esetet, melyet különböző okokból nem lehetett diagnostizálni, ez a viszonyszám még lejjebb száll. A megfigyelt 239 cysta közül 228 radicularis és 11 follicularis volt. A nemet tekintve, egyéb statisztikákat is hozzászámítva, Black arra az eredményre jut, hogy a cysták 45%-a férfiaknál, 55%-a nőknél fordul elő; a felső állkapocs 82%-kal, alsó 18%-kal szerepel. A felső állkapocsnál kiindulási pontul a szélső, majd a középső metszők szolgálnak leggyakrabban, ezeket követi a két praemolaris ; az alsón a középső metszők és a praemolarisok. A két hátsó őrlőfog ritkán kiindulási pontja a radicularis cystának. Amint látjuk, a cysták gyakorisága és a cariesfrequentia egyes fogakat illetőleg nem fedik gymást. Ez a különbség azonban inkább csak látszólagos, és magyarázható. A cystás betegek legnagyobb része a 20. és 30. év közötti egyénekből kerü lki, amikor a cariesfrequentia is a legnagyobb. A radicularis cystáknál gyakran lehet foghúsfistulákat találni, melyeknek a szájfelőli nyílása jellemzően és a periodontitises fistulák nyílásától eltérően alig látható hajszálfinom lyukacska. Keletkezésüket illetőleg esetenként adódik az elbírálás. A cysták diagnosisa a röntgenkép segítségével könnyű, bár oly esetet is említ Blade, ahol a röntgenkép a diagnosist majdnem kétes irányba vezette. A felső állcsont praemolaris és molarisokból ki-
