Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
34 tolerantia megállapításának a lehetősége és a dosisok nagyobbak, mint az emberi fogon alkalmazott áramintensitások. Feiler felhozza, hogy Feldmann hasonló eredményeket mutatott ki experimentális vizsgálatokkal formáimnál, Oskar Müller eugenollal, Weber pedig arsénnal. Ezen gyógyszerek sok évtizedes használata pedig nem mutatta ezen eredmények igazolását emberi fogakon. Feiler szerint egyébként az a folyamat, amely új csont képződését eredményezi, nem nevezhető károsodásnak, sőt ő azt hiszi, hogy ugyanazon ok szerepelhet itt a gyors elcsontosodásnál, mint ami apieal-ostitikus gócok elcsontosodásánál észlelhető. Feiler hivatkozik nagy klinikai tapasztalataira, bakteriológiai- és röntgen-észleleteire és ezek alapján a diathermiás eljárást a többi gyógyeljárások fölé emeli. Az utóbbi időben nagyobb anyagon végzett kezelésről számol be Eisenlohr és Münzesheimer. Az előbbi histologiai, az utóbbi klinikai vizsgálatokat végzett röntgen-kontrollal. Eisenlohr diathermiával kezelt fogakat extrahált és ha a granulomával együtt sikerült kihúzni a fogat, akkor feldolgozta őket histologiailag, vagy pedig ilyen fogakat extrahálva utólag kezelt diathermiával, miáltal emberi fogakon sikerült phantom vizsgálatokat végeznie. És azt látta, hogy az aktiv elektróda égési p örköt hoz létre, melynek chemotaktikus ingerhatására élénk leukocyta bevándorlás indul meg5 továbbá kötőszövet újképződés a periférián és eltokolódás, innen granulációs szövetbevándorlás a nekrotikus szövetbe, amit az előbbi leépít. Joggal tehető fel, hogy ezután zavartalanul jön létre az új csontképződés. A diathermiás eljárást jobbnak tartja a gyógyszeres drainező módszernél, mert a desinficiálás biztosabb, mélyrehatóbb és a granulomákat elsorvasztja és a kezelés könnyebben és hamarabb végezhető el. A sebészinél pedig előnyösebb, mert nincsenek azok a technikai nehézségek, melyek különösen az őrlő fogakon a resekciót legtöbbször lehetetlenné teszik; és a célt sokkal egyszerűbb eszközökkel tudjuk elérni. Münzesheimer 419 fogon végezte vizsgálatait és pedig 310 gangraenás és 109 arsénnel devitalizált pulpitikus fogon. Az utóbbiakból 77 került röntgen utóvizsgálatra, 57 negativ és 20 positiv lelettel. Ez igen rossz eredmény, mert például 0. Müller amputációs eljárásával ennél sokkal jobb eredményt ért el (73—27%). A gangraenás fogak közül 207-et röntgen kontrollált. Sikeres volt a kezelés 84%-ban, és sikertelen 16%-ban (ezek közül 2% technikai hiba; perforatio, tűtörés következménye volt). A többieknél
