Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

35 a sikertelenség okát legtöbbször abban látja, hogy azok vagy túl­­fiatal vagy túlüregek voltak (ellenállóképesség, labilis tolerancia, nyitott apex, túltág, vagy túlszűk gyökcsatorna). Szerinte még a hibaforrás oka leginkább a túlalacsony, túlmagas dosis és az asepsis hiánya lehet. Nem kíván vitába szállni Münzesheimer, hogy tényleg az experimentális-biologiai utánvizsgálat a legjobb-e, mert a praktikus orvos számára, de emberen egyáltalában kivihetetlen, az állatkísér­let pedig rengeteg hiba forrása lehet. Annak tudatában, hogy nem adja meg minden esetben a pon­tos eredményt, de nagy vizsgálati anyagot tekintve, a hiba igen kicsire zsugorodik, ajánlja ő a röntgen-kontrolit. Értéke természe­tesen akkor lesz, ha válogatás nélkül nagy beteganyagon, systema­­tikusan történik a vizsgálat. A klinikai subjektiv és objektív tünetek, valamint a positiv röntgen elváltozás eltűnése, majd ezen utóbbinak friss csonttal való kitelődése, s mindez egy ülésben végzett kezelés után, olyan óriási eredmény a gangraena kezelés terén, melynek értékéből semmit sem vonnak le : sem a mindinkább gyérebben elhangzó spekulativ úton létrejött ellenvélemények, sem pedig — a valóságban — kevés ellen­érvet produkáló experimentális állatkísérletek. A gyökérkezelések vitája nem az állatkísérletek, hanem az emberi fogakon elért eredmények alapján, a gyakorlatban fog el­dőlni. Az eddigi eredmények pedig a diathermia mellett szólnak, és talán nem lövünk túl a célon, ha Feiler-ral azt mondjuk „hogy a diathermia bevezetésével a gyökér hártyakezelés problémájának meg­oldásához közelebb jutottunk, sőt — úgymond Feiler — a diather­­miás kezelés nagyrészt a probléma megoldását jelenti“. Zusammenfassung. Der Verfasser beschreibt die Physik und Geschichte des Hoch­frequenzstromes, die medizinische Diathermie und den Hochfrequenz­schnitt. Die Wurzelbehandlung mit Hilfe der Diathermie wird beschrieben, sowie des Authors Methode, mit welcher er viele hunderte Fälle behandelt hat. Die Anwendung in Anaesthesie hält er nicht für richtig, denn die Toleranzgrenze des Patienten fällt aus, wodurch die Dosierung unmöglich wird, die Pulpitisbehandlung wird demnach abgelehnt. Bei zahnmarklosen Zähnen sah er mit seiner Methode sehr gute Erfolge. Die Behandlung erfolgte in einer Sitzung. Zähne mit positivem Röntgenbefund heilten in den meisten Fällen aus. Das wird 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom