Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-06-01 / 6. szám
412 Széli Miksa dr., a borsod-miskolci fiók elnöke a következő jelentést terjeszti elő. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Fiókegyesületünk ez évben ünnepelhetné 10 éves fennállását. Nem ünnepel, mert a mai mélyen lehangolt viszonyokat egyáltalában nem tartja alkalmasnak semmiféle ünneplésre. Tehát csak egyszerűen regisztrálom ezen tényt. Fiókegyesületünk élete a lefolyt évben elég mozgalmas volt. Tartottunk több gyűlést és még több értekezletet. S éppen ezen értekezletek jellemzik legjobban az egyesület mozgalmasságát, melynek elnöki válság volt a betetőzése és amely elnöki válság két hónapnál tovább tartott. Egyesületünk a legteljesebb egyetértésben élt mindaddig, míg a MÁY Betegbiztosító Intézete az ominózus fogszakorvosi állások kreálásával elő nem állt. A mi egyesületünk elég későn értesült a kulisza mögött történt dolgokról és inkább Szeged útján szerzett tudomást a vívandó harcról és Szeged biztató felhívására mi is csatlakoztunk az országos mozgalomhoz, így a „Cavete” kimondásához is, sőt mi is előállottunk kívánsággal és indítvánnyal, mit anyaegyesületünk honorált is. Az érdekelt tagtársak ahelyett, hogy az elnökséggel előzetesen megtárgyalták volna a MÁV-nál vállalandó ingyenes munkát és a szégyenletesen nagyon alacsony díjszabást, mindent az egyesület tudta nélkül végeztek. És amikor az egyesület erélyesebb lépésre szánta rá magát, főleg az ingyen munkavállalással szemben — amit különben az O. O. Sz. alapszabálya is direkte megtilt —, némelyike az új MÁY szakorvosoknak úgy vélte megoldani a kérdést, hogy az egyesületnek hátat fordítva abból kilépett, de ennek folyományaként kénytelen volt a MÁV szakorvosi állásról is lemondani, a többi pedig az egyesülettel szemben teljes passiv álláspontra helyezkedik, vagyis tagja még az egyesületnek, de nem törődik vele. Tehát mint minden harcnak, ennek is meg voltak a maga áldozatai. De a legnagyobb sebet, bár bizonyos erkölcsi győzelem árán, mégis csak maga a fiókegyesület szenvedte el, mert az egyesületben, mely a mostani elnökség alatt teljes egységben és szolidaritásban élt, két év után most először lépett fel a pártoskodás, a személyeskedés és az indolentia, mely az ilyen tényékhez hozzá nem szokott elnökséget teljesen elkedvetlenítette és lemondásra bírta. Több mint két hónapig tartott az elnöki válság. A kartársak többsége azonban nem nyugodott és addig dolgozott, addig kapacitált, míg az újabban torlódó események hatása alatt kénytelen volt a régi elnökség újra kezébe venni a vezéri lobogót. Az orvosi társadalomnak egyik legfőbb kívánsága volt és ma is az : a szabadorvosválasztás. Ezért küzdött és küzd évtizedeken át. S a MÁV-val szemben vívott harcunknak talán legnagyobb eredményeként könyvelhetjük el, hogy a m. kir. vas-, acél- és gépgyárak diósgyőri társpénztára 1984. 1/40. számú határozatában végre elvként elfogadta a szabadorvosválasztást és életbe léptette a teljesen szabad fogorvosválasztást, bár nagyon-nagyon minimális díjazás mellett, de mégsem követel orvosaitól ingyenes munkát, mint tette ezt a MÁV. Ennek az első fecskének, ennek a szabadorvosválasztásnak a keresztülvitelére vállalkoztam. Elvem volt, hogy ebben a szabadorvosválasztásban csak orvosszövetségi — amit a diósgyőri társpénztár a miskolci Orvosszövetséghez intézett átiratában kifejezetten is hangsúlyoz — és a fogorvosi egyesület tagja vehet részt. Ugyanis a M. F. O. E. és annale fiókjai csak a magulc tagjaiért
