Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
50 számára kenyér- és létkérdés. Csakhogy ne feljtsük el azt, hogy az orvost úgy az emberiség, mint saját lelki emelkedettsége egy magasabb ethikai piédesztálra helyezte s ennélfogva az orvosi munkának orvostársadalmi vonatkozásait, értve ezalatt az anyagi kérdéseket sohsem szabad a mérleg egyik serpenyőjébe állítani akkor, amikor a másik serpenyőben olyan eszmék foglalnak helyet, amelynek birtokában az orvos valóban az emberiség legszentebb érdekeinek első helyen álló harcosa. Éppen ezért az orvos nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy csak a jelen és a közeljövő problémái, szóval az őt személyében érintő problémák érdeklik és nem foglalkozhatik csupán a jelen kézzelfogható eredményeivel, az meg egyáltalán nem méltó hozzá, hogy korszakos jelentőségű kérdéseket, nagy problémákat csupán egy társadalmi osztály szempontjából bíráljon el. Az orvosnak nem lehet az az álláspontja, hogy csak a ma és csak a jelen a fontos, mert aki a mának épít, annak a munkája elpusztul, de aki bele tud kapcsolódni az emberi élet tökéletesebbé tételének nagy munkájába, az egyúttal világosan látja az életnek magasabb célkitűzéseit is. Bennünket mindennek a felismeréséhez részben az orvosi munka lényegében való elmélyedés, részben annak a 10 évnek a tapasztalatai vezettek, amely 10 évet iskolafogorvosi működésben töltöttünk el s amely működés nyomán kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy a jövő a prophylaxisé, hogy a legfontosabb orvosi munka a praeventiv orvosi munka és az a kutató orvosi munka, amely a maga tudományos eredményeivel és felfedezéseivel szintén a praeventiót szolgálja. Iskolafogorvosi munkánkban felhasználjuk mindazokat az eredményeket, amelyeket részben a külföldi rendszerek tanulmányozásai adnak, részben azokat az eredményeket, amelyeket mi értünk el 10 éves tapasztalataink alapján. Valamint semmi emberi munka sincs gyarlóság nélkül, úgy a mi működésünk is lehet imitt-amott hézagos, tehát ennek alapján javításra és fejlesztésre vár. De azt az eszmét, amelyet úgy az általános iskolaorvosi munka, mint az iskolafogorvosi munka képvisel, az apró hiányosságok el nem homályosíthatják. A hiányok és a gyarlóságok idővel úgyis el fognak tűnni, amikor egy elkövetkezendő békésebb atmosphaerában az emberiség nagyobb áldozatokat hozhat kulturális célok érdekében, így nagyobb áldozatokat hozhat a praeventiv orvosi intézmények kiépítésében is. Ma még az iskolaorvosi és iskolafogorvosi munka relative kis területekre szorítkozik, leginkább nagyvárosok területére, de ott sincs kellő mértékben kiépítve. Azonban el lehet képzelni annak a kornak elérkezését is, amikor a nagyvárosok iskolaorvosi és iskola
