Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
49 magánorvoshoz utasítjuk, hanem ellenőrizzük is a magánorvosi kezelés megtörténtét. Az iskolafogorvosi munka nemcsak, hogy nem vonja el a betegeket a magánorvosoktól, hanem óriási propagandisztikus jelentőségénél fogva inkább odairányítja őket, különösen akkor, amikor a gyermek évek múltán az iskolából kikerül és már fel van híva a figyelme arra, hogy fogazatának felülvizsgálata céljából és fogazata épségének megóvása érdekében évről-évre fogorvoshoz forduljon. Az iskolafogászat a maga systémás rendszerével valóban prophylaktikus munkát végez, ezzel szemben ennek a prophylaktikus munkának csupán a lehetősége van megadva a betegbiztosító intézetek részéről, valamint a magánorvosok részéről is, de nem a ténye. Mindebből nyilvánvaló, hogy az iskolafogorvosi intézmény működése sem a szociális betegbiztosító intézmények érdekeivel, sem a magánorvosok érdekeivel nem áll szemben. Amint tudjuk, a prophylaktikus orvosi munka célja a betegségek megelőzése, a gyengének és a selejtesebbnek értékesebbé tétele, a meglévő testi adottságok fejlesztése és jobb utódok produkálása. A jobb utódok ellenállása nagyobb és ennek az ellenállásnak évszázadokon át való mesterséges fejlesztése egy végső fokon a betegségek számarányának a csökkenését és a betegség meghátrálását jelentheti. Ez a cél lehet évszázadok messzeségében is, de bennünket ez a körülmény nem tántoríthat el a cél felé való haladásban és minden időbeli távolság dacára is, az orvosnak mindig olyan munkát kell végeznie, amely az egész emberi társadalom érdekeit szolgálja messze évszázadokra előre. Ha már most az iskolafogászat működését se nem a biztosító intézetek, se nem a magánorvosok, se nem az egyén érdekei szempontjából, hanem abból a nagy prophylaktikus munka szempontjából tekintjük, amelyet az végez s amellyel az általános praeventiv orvosi munka integráló részét képezi, akkor nyilvánvaló, hogy az iskolafogászat éppúgy felül áll mindazokon az anyagi problémákon, amelyekkel egyes szerzők kapcsolatba hozzák, mint ahogy az orvosi tudomány egyik legnagyobb eszméje, a prophylaxis eszméje is minden anyagi vonatkozású problémától mentes. Kétségtelen, hogy a mi orvosi társadalmunknak megvannak a nagy gazdasági problémái, amelyek szinte elviselhetetlenül naggyá lettek abban a gazdasági válságban, amelybe a világ a háború után sodródott. Ezek az anyagi természetű problémák, kötött rendszer, szabadorvosválasztó rendszer, társadalombiztosítás, az orvosi munka szocializálása, a magánpraxis elsorvadása kétségtelenül a mai orvosi nemzedék vérébe és húsába vágnak, mindez a mai orvosnemzedék
