Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
44 megemlítendők a különböző cliemiai és technikai úton létrejött okozati lehetőségek: ecsetelés, fogporok és pépek használata, valamint a foglalkozási úton szerzett lehetőségek: cukrászok, vegyészek, fémmunkások gingivitisei. 2. A második kóroktani részben az általános szervi megbetegedések szerepelnek, melyeknél elsősorban említendők az anyagcserebántalmak, melyre nézve számtalan kísérlet folyik; a diabetes, húgysavas lerakódások, ártériosklerosis és a szervezet bármely pontján fellépő toxicosis, valamint a lues és a velejáró higanykezelés. Ezek mind feltételezett primear okok, amelyek bizony a tapasztalatok szerint nem nyújtanak végleges magyarázatot az ok és okozat között. Ma az az általános felfogás a pyorrhoea alveolarissal szemben, hogy az a paradentium megbetegedése, mely a fogmeder csontozatának atrophiájához vezet s végül a fogak kihullását eredményezi, azaz a csontatrophia volna a lényege a pyorrhoea alveolarisnak; összefüggéseket azonban ezideig nem sikerült megállapítani, így a kezelése csupán tüneti az elért stádiumoktól megkívánt mértékben. Amikor a pyorrhoea alveolarist említett okaira vonatkozólag átvizsgáltam a nem gyógyuló eseteket, annál a hatalmas beteganyagnál, amelyet az Országos Társadalombiztosító Intézet Csengeryutcai rendelőintézete, valamint a Budapesti Gépgyárak Vállalati Betegsegélyzőpénztárainak Szövetsége Ganz villamossági gyára rendelőmben nyújtott, hosszú éveken keresztül azt tapasztaltam, hogy azoknál regionális megbetegedések is találhatók; még pedig részben a szájüregben, orrgaratban s az orrban. A betegek saját bemondásuk szerint is átestek, vagy még szenvednek a felső légutak megbetegedésében. Tehát a bevezetésben említett primaer okokkal szemben azt tapasztaltam, hogy a pyorrhoea alveolaris fellépését a felső légutak megbetegedése létesíti, a megbetegedés primaer okaként tehát a felső légutak megbetegedését tekinthetjük, vagyis . a pyorrhoea alveolaris folyamata már mint secundaer tünet jön létre. A száj- és orrüregmegbetegedések igen nagy százalékánál a gyulladások következtében, a normális orrlégzés teljesen, vagy részben akadályozott, ezáltal önkénytelenül is szájlégzés áll be, amely kiszárítva a szájüreg nyálkahártyáját, különösen a gingivát, annak frontális részét, ott erős táptalajt nyújtva a baktériumoknak — locus minoris resistentiae —, amelyek amúgyis megnagyobbodott számban vannak képviselve a száj- és orrüreg megbetegedése következtében,. tehát lokálisan gyulladást létesít; a folyamat azután
