Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
43 Pyorhoea alveolaris kóroktana új megvilágításban. Irta: Moizer Árpád dr. OTI. segédorvos, a Budapesti Gépgyárak Vállalati Betegsegélyzőpénztárai Szövetségének fogszakorvosa. Az eddigi kutatások szerint a pyorrhoea alveolaris a fogmeder pusztulásának folyamatát fejezi ki, mely a közbeeső stádiumok következményeképpen, idők folyamán a fogak meglazulásával, illetőleg azoknak a kiesésével jár. A megbetegedés tünetei különbözőek; igen gyakran téves diagnosisokra vezethetnek (fogkő, nyakkörüli lobos tünetek, tályogok, lokális infectiók). Amikor a megbetegedést a beteg észreveszi, akkor már a tapasztalatok szerint az alveolusban beáll a pyorrhoea alveolaris ismert atrophiás folyamata, mely röntgenfelvételen nézve az alveolus interdentalis csúcsainál a substantia compacta el van pusztulva, a spongiosus állomány letöredezett. Külsőleg a fogak körül, az esetek legnagyobb számában, erős lobosodás, a tasakok tályogosak s nyomásra felületükre savós geny ürül. Igen gyakran fájdalmas periodontitisperiostitis járul a tünetekhez, mely a lokális infectio eredménye; de előfordul, hogy sok esetben már csak lemeztelenedett fogakat tapasztalunk a betegeknél, minden különösebb gingivatünetek nélkül. Rendesen ezek a tünetek vezetik a beteget szakorvoshoz s ugyancsak a megbetegedésnél gyakran fellépő erős fogkőképződés, gingivalobosodással; ezeket, mint egyszerű panaszokat tárja a beteg az orvos elé s a szakorvos tüzetes vizsgálata után már pyorrhoea alveolari st állapíthat meg. A betegeket tehát már úgy kaphatjuk, hogy a megbetegedés elhagyta primaer stádiumát, vagyis már röntgennel megállapítható elsőfokú atrophia van s külsőleg, a papillákon mély tasakképződmények, azok tetején váladéküledék. A kóroktana még az eddigi tapasztalatok szerint nem tisztázott s különböző feltevésekre vezetett. 1. Lokális okok, melyek feltételezik, hogy a fogkövek lerakódása megakadályozza a nyál normális tisztítási folyamatát, tehát lokálisan gyulladásokat idéz elő a bakteriális infectio útján. Dacára azonban a depuratiónak, bármily óvatosan is végeztük, mégis recidiválnak egy idő múlva a betegek bizonyos százalékánál. Tovább menve, az elhanyagolt szájűr, értve alatta letöredezett gyökereket, tályogos fogakat, ezeknek rendbehozása sem vezetett sok esetben végleges eredményre. Túlérő tömések és hídrészek, melyek gingiva dec ultit usa lokális gyulladást eredményeznek, valamint a foghiány következtében beálló megerőltetett rágófelületek, melyek lehetnek technikai beavatkozás következményei is. Feltétlen
