Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
202 maga végzi (nem a segédrúgók). Az ív hosszabbítására és rövidítésére szolgálnak az amerikaiaktól átvett U-hurkok. Ezek azonban veszélyesek, mert kellemetlen mellékhatásaik lehetnek, ezért a velük való bánásmód nagy gyakorlottságot és elővigyázatot igényel. A külsőív Simon eljárása szerint 25 cm. hosszú drótból készül. Ez a körülmény is hátrányos a hatóerő adagolása lehetőségének szempontjából. Mivel ezen hosszú ív minden cm.-re aktiválható, az aktivált helytől távol is felléphetnek nemkívánt mellékhatások. Simon apparátusával kétségtelenül jó eredmények érhetők el, de csak az abban igen gyakorlottak részéről. Az apparátusnak ellenben nem szabad csak az „igen gyakorlottak“ számára használhatónak lenni, hanem legyenek oly egyszerűek, hogy a kevésbé gyakorlottak is dolgozhassanak vele. A fentebb említettek alapján az ívek anyagául a nemesfém ajánlható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Simon-féle aeélív számára készült Wipla speciális gyűrűk párja 16 márkába kerül. A nemesfémmel való dolgozás még olcsóbbnak mutatkozik azáltal, hogy az anyag értéke mindig megmarad. Most válaszolhatunk arra a kérdésre is, hogy külső- vagy belsőívet használjunk-e? Mivel az anomáliák legnagyobb részénél a fogív szűkült, azt tágítani kell. A tágítást pedig belsőívvel (lingual) rationalisabban és biologikusan tudjuk megoldani. Ezen mód mellett ugyanis a ligaturák használata mellőzhető. A frontfogak benyomását természetesen labialis ívvel végezzük. A fogak meghosszabbításánál — mivel úgy a külső-, mint a belsőívvel tudjuk végeztetni — az anomália egyéb sajátságai fogják meghatározni, hogy melyik módot válasszuk. A fogak forgatásai szintén maguk szabják meg az ívféleség alkalmazását. Sajnos, ezen műveletnél alig kerülhetők el a ligaturák és a forgatandó fogaknak, az úgynevezett „vollbandokkal“ való bevonása. A forgatások egyes eseteinél, különösen ha több fog egyszerre való forgatása szükséges, a ligaturák használatát elkerülhetjük azáltal, hogy külső- és belsőívet szerelünk fel. A készülékek elkészítése a KorTchaus által előírt módon történjék. A csavaros horgonygyűrük helyett inkább ajánlatos a magunk által „bandmaterialból“ készített gyűrűk alkalmazása. * A cikk szerzője ezután részletesen leírja — a Korkhaus-féle előíráshoz mereven ragaszkodva — a lingualív elkészítési módozatait. Mivel ez a leírás a racionalizálás kérdéséhez nem: tartozik, de miután ezt az eljárást már a fogorvosi továbbképzőkurzuson tartott előadásomon ismertettem, mely előadás a Fogorvosi Szemlében is megjelent, így ennek ismétlésétől eltekintek. Már most jelzem, hogy a fent ismertetett cikk álláspontjával nagyon sok tekintetben nem értek egyet és erre vonatkozó nézetemet a legközelebbi alkalommal fogom ismertetni. Horváth dr. Dr. U. Auerbach : A diathermiával való gyökérkezelésről. (Über Wurzelbehandlung mit Diathermie.) Zahnärztl. Rundschau, 1931, 39. A diathermiát acut és chronikus periodontitiseknél, de főleg az arsen alkalmazása után fellépő periodontitiseknél ajánlja, mivel ez kevésbbé kellemetlen a betegre, mint a pulpa fogazott tűvel való eltávolítása. Előnye a diathermiának.
