Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
175 meneteket nem ismerünk, azonban a baktériumok fajától függetlenül, azoknak a szervezetre való hatása szerint háromféle láztypust különböztethetünk meg: 1. Az úgynevezett felszívódásos, resorptiós lázgörbét, amely közepes hőmérsék mellett kis napi ingadozásokat mutat. Ilyen rendszerint a tályogokat (abscessus) kísérő lázgörbe. 2. Az úgynevezett inváziós lázgörbe, amely magas hőmérsék mellett mindennapos nagy ingadozásokat mutat. Ez a lázgörbe a szövetek, a szervekben szétterjedő genyes infectiókat (phlegmone) jellemzi. 3. Az úgynevezett pyaemiás, metastatizáló lázgörbe, a mindennapos, rázóhideg kíséretében 40° C.-ig emelkedő s azután hirtelen akár a normális alá is eső hőmérsék. Ez a lázgörbe a visszérrögösödéshez társuló általános genyvérüségre, pyaemiára jellemző. Ezen különböző typusú lázmenetekből, vagy azok combinatióiból kell megállapítani tudnunk, hogy az infectio hatására milyen elváltozások jöttek létre, milyen szövődmények fejlődtek ki. A hőmérséklet, a láz, mindaddig magasra szökik fel, míg az infectio activ, míg a szervezet azt le nem győzte, illetőleg meg nem állította. Tehát állandó magas lázak az infectio fennállását, illetve annak terjedését mutatják; a láz csökkenése után mutatkozó újabb lázas eruptiók mindig újabb propagatióra, újabb szövődményekre mutatnak. A hőmérséklet hirtelen esése, fennálló infectio mellett, rossz jel, mert újabb baktérium-invázióra mutat, amire a szervezet még nem volt felkészülve. Gyógyuló folyamatoknál jobb, ha a láz fokozatosan, lytikusan csökken. Kritikus hősüllyedéseket mindig bizonyos elővigyázattal kell értékelni, mert gyakran bevezetői egy rosszabbodásnak. Műtétek után, ha azok kiterjedt incisiók voltak, újabb hőemelkedés mutatkozhatik előzetes hősüllyedés után, aminek oka a friss sebfelszinről való gyors és intensiv bakteriumfelszívódás. Ez az oka annak, hogy a phlegmonéknak szakszerű és helyes feltárása után is még napokig tartó magas, majd lassan eső lázat látunk. Fennálló genyedés mellett, vagy egyéb genyes, lobos folyamatok mellett láztalan lehet a beteg, ha 1. a szervezet az infectiót legyőzte s így az elveszítette hatóképességét, inactiv lett; 2. ha a genyes folyamat úgy eltokolódik, hogy onnét felszívódás nincs, noha a genyben a baktériumok még feltalálhatok (latens fertőzések). Általában a magas lázakat septikus lázaknak szokás nevezni, ami nem helyes, mert egyrészt a magas lázak még nem jelentenek sepsist, másrészt sepsis, súlyos, a szervezetet megmérgező bakteriaemia és toxinaemia önálló kórkép, ami, mint láttuk, dentális infectiók következtében nem szokott fellépni. (L. Fogorvosi Szemle, 1931, 10.)
