Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
119 Ezen álláspontom támogatására legyen megengedve, hogy Mayrhofer-nők, az innsbrucki fogászati intézet vezetőjének fejtegetéseihez tartsam magamat, melynek „Chirurgie der dentalen Mund- und Kieferkrankheiten“ című könyvének 143. és 144. oldalán találhatók. Az a kérdés döntendő el — írja Mayrhofer —, hogy a fogat kihúzzuk-e vagy csak a tályogot nyissuk meg. Régebben ilyen esetekben minden további nélkül extraháltak a fogat. Ez azonban nem ajánlatos. Gyakran ezáltal a tályog nem is lesz elég kiadósán kiürítve és utólagosan kell azután incindálni. Továbbá az inficiált csontban keletkezett friss seb által, főleg többgyökerű fogaknál, az állapot még romolhat is. Régebben egyrészt meg voltak győződve, hogy genyes periostitis esetén a fog ex causa morbi minden körülmények között eltávolítandó, másrészt az esetleg visszamaradó fistulától tartottak. Kiderült azonban, hogy ilyen tályogképződések után az utólagos gyökkezelések meglehetős kedvező prognosist adtak. Gyakran sipoly nem is keletkezett és ha ilyen az incisio után mégis fennmaradt, úgy ez a gyökcsatorna kezelésére, vagy ha így nem ment a dolog, gyökcsúcsresectióra kigyógyult. így a válasz a fenti kérdésre szemben a régebbi felfogással jóformán az ellenkező. Mi nem tekintjük a fog extractióját többé a legjobb vagy az egyedüli helyes eljárásnak. Azon az állásponton vagyunk, hogy az acut folyamat tetőpontján ez a kórfolyamat már a fogon és alveoluson túl azokon kívül fekszik. Ez az acut folyamat van most előtérben és elsősorban ez kezelendő. Másrészt a fog sem tekinthető értéktelen objectumnak és az ily fogak megtarthatóságának lehetőségéből az következik, hogy az oly fogak elsietett extractiója, melyek meg lettek volna tarthatók, hiba. Itt még meg kell jegyezni, hogy valamely fog nagyfokú meglazulása sem contraindikálja a fog megtartásának megkísérlését, mert a periostitis által meglazult fogak ismét egész szilárdakká válhatnak. A parulis kezelése tehát az incisio. Ha azután az acut tünetek elcsendesedtek, akkor kell afölött dönteni, hogy a fog conservativ kezeltessék, vagy extraháltassék-e. így Mayrhofer. A parulisokra vonatkozólag még citálhatom Römer szavait is. (Handbuch der praktischen Chirurgie. Y. Auflage. Band 1. Seite 877.) „Ha a periodontitisből periostitis keletkezett, úgy gondoljuk meg mindig, hogy a fogorvosi művészet mai állása mellett lehetséges, hogy még többgyökerű fogak is ismét teljesen használhatóvá tehetők. Mindig a conservativ kezelést kellene akkor tanácsolni, ha az illető fog a betegre nézve nagyértékű. A hat frontfognál, melyeknek csak egy gyökércsatornájuk van és melyeknél a fog fogorvosi trepanatiója
