Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
1 120 a gyökércsatorna kezelésével a legkönnyebben lehetséges ,csak kivételesen nyúljunk az extractiós fogóhoz. Ezek után térjünk át az odontogen infectiók súlyosabb formáinál alkalmazandó therapiás eljárásokra. Amint fentebb láttuk, ezen súlyos formák túlnyomó gyakorisággal, lehet mondani majdnem kivétel nélkül, az alsó praemolarisokból és molarisokból és főleg elsősorban az utóbbiakból indulnak ki. Ezen fogakból kiinduló odontogen infectiónál tehát a folyamat tovaterjedését mindenáron fel kell tartóztatni. Midőn még csak periodontitis van jelen, midőn a folyamat még csak az alveolusokra van korlátozva, úgy meg van adva a lehetősége annak, hogy az megáll és visszafejlődik, ha az alveolusokban keletkező gyulladási produktumokat a nyomás alól felszabadítjuk, azoknak az alveolusokból való kijutását lehetővé tesszük. Ha tehát a szóban lévő fogak súlyosabb jellegű periodontitisével jelentkezik a beteg, ha alveolaris nyomási érzékenység, duzzadni kezdő periost vagy fájdalom van jelen, úgy a hibás fog késedelem nélkül extrahálandó. Ezzel az eljárással még sikert érhetünk el akkor is, ha esetleg az infectiosus gyulladási termékek átvándorlása az alveolusfalon át már megkezdődött, a periosteum hyperaemiája és oedemás duzzadása már fennállott, de subperiostealis tályogképződés még nem történt. Ha a subperiostealis genyképződés már megtörtént, ha a perimandibularis tályog, a diffus szájfenékphlegmone, vagy az osteomyelitis már kifejlődött, úgy arra vonatkozólag, hogy a kórokozó foggal mi történjék, erre nézve a felfogások nem egységesek. A szerzők e tekintetben három csoportra oszthatók. így vannak, akik a hibás fog (a németek úgy mondják: „Der schuldige Zahn“) eltávolítására helyezik a fősúlyt. Mások a periostealis, vagy osteomyelitises góc, vagy diffus phlegmone feltárása mellett a hibás fogat egyidejűleg rögtön eltávolítják. Míg a harmadik csoportba azok tartoznak, kik széles feltárást végeznek, a fogat azonban csak később az acut tünetek lezajlása után távolítják el. Az első csoportba tartozik például Sebileau ismert francia sebész. Szerinte minden súlyos odontogen infectiónál elsősorban a beteg fog távolítandó el. Ha az alveoluson át a geny nem ürül ki eléggé, az abcessus nyomogatásával, mely az extraetiót követő napokban gyakran ismétlendő, kell a genynek az alveoluson át való kiürülését előmozdítani. Ez az eljárás — Sebileau szerint — sok esetben elegendő, hogy az abscessus meggyógyuljon külső incisio nélkül. Ha mindezek dacára a tályog mégis tendentiát mutatna a bőr felé való terjedésre, úgy Sebileau kis incisio végzését ajánlja filiformis drainage-zsal. Otto Nordmann „Praktikum der Chirurgie“ című könyvében a ■■ 'frmwmmm T
