Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
112 A Pesti Izraelita Hitközség Kórháza sebészeti osztályának közleménye. Az állcsontok acut gennyes periostitiseiről és az extractio időpontjának megválasztásáról periostitis abscedens esetén. Irta: Fischer Aladár dr., egyetemi c. rk. tanár, főorvos. Az állcsontokon és az állcsontok körül keletkező acut genyes gyulladások legtöbbször az állcsontok azon anatómiai sajátosságából erednek, hogy az állcsontok fogakat hordanak. Szóval ezen gyakran előforduló gyulladások legtöbbször odontogén eredetűek. Hogy ezen odontogén gyulladások keletkezését megérthessük és a következtetéseket a . therapiára nézve is levonhassuk, ismernünk kell az alveolusok és a periodontium következő anatómiai viszonyait. A fogak a processus alveolaris üregeiben úgy vannak megerősítve, hogy a gyökér cementrétegét az alveolus csontfalával egy erős rostú kötőszöveti réteg köti össze. A gyökér kötőszöveti burokja és az alveolus periostja egyugyanazon kötőszöveti réteg. Ezt a réteget nevezzük periodontiumnak. Az alveolus csontfala számos apró pórust mutat. Ezeken át a periodontium a csontos alveolusfal és az állkapocs külső csonthártyájának erei kiadó közlekedésben állanak. Ez az anatómiai magyarázata annak, miért terjed a periodontium minden gyulladása oly könnyen az alveolusfalra és a külső periostra. A foggyökér apexén a periodontium rostozata a pulpa kötőszövetébe folytatódik és e helyen a periodontium és pulpa erei is közlekedésben állanak egymással. Szóval a periodontium és pulpa kötőszöveti és érrendszere szoros összefüggésben van. A periodontium a legvastagabb a gyökér csúcsánál. A fognyak körül ismét erősebb és vastagabb. Itt egy erős, az alveolusfaltól a fognyakhoz húzódó kötőszöveti réteget képez, mely mint ligamentum circulare dentis, vagy ligamentum dentale ismeretes. Sok esetben az alveolusfal annyira porosus, hogy kisebb-nágyobb defectusokat mutat, melyeken át a periodontium és a külső periost direkt érintkeznek.
