Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
113 A leírt anatómiai viszonyoknak megfelelőleg a periodontium infectiója két úton jöhet létre. A mi szempontunkból kevéssé fontos út az, melynél a fognyak mentén a foghústasakból a ligamentum dentale laesiójával történik az infectio. Ezek a marginális periodontitisek. A bennünket foglalkoztató acut periostitisek szempontjából sokkal fontosabbak az apicalis periodontitisek. Itt az infectio a pulpaüregen át a pulpa útján történik. A pulpa útján létrejövő infectiónak két módját különböztetjük meg. Az egyik mód az, mikor a pulpa gyulladása direkt terjed a periodontiumra. Ezen ex continuitate való átterjedés tág gyökcsatornát és foramen apicalét tételez fel, amilyeneket főleg a tejfogaknál és fiatal egyének maradandó fogainál látunk. A másik mód az, midőn a periodontium infectiója indirekt jön létre. Ennek feltétele az, hogy az infectiosus anyagokat tartalmazó pulpaüregben a nyomás valamiképpen megnövekedik, úgyhogy az infectiosus anyagok a foramen apicalén át a periodontiumba nyomatnak. Az infectio után fellépő periodontitis acut vagy chronikus lefolyású lehet. Az acut esetekben, melyekkel itt foglalkozni akarunk, elsősorban a periodontium hyperaemiája, savós duzzadása és fellazulása jelentkezik. Ha az infectio egész enyhe jellegű volt, esetleg nem is fejlődik tovább a folyamat. A szervezet védelmi apparátusa a behatolt baktériumokat megsemmisíti és a periodontium rendes állapotába tér vissza. Ha az infectio súlyosabb charakterü volt, a gyulladásos szövetek genyes szétesése indul meg. A periodontiumban a foramen apicale körül először apró miliáris genygócok jelentkeznek, majd ezek egymással konfluálnak. A további lefolyás azután két irányú lehet. A ritkább esetek azok, mikor a genyedés az alveolusra marad korlátozva. A periodontium genyesen szétesik, úgyhogy az egész gyökér genyben fürdik. Végre a ligamentum circulare dentist is áttöri a geny, amely azután a gingivalis tasakon át ürül ki. Ez a leírt lefolyása a periodontitisnek tehát az alveolusban való tályogképződéshez, az abscessus alveolaris acutushoz vezet. Ez az abscessus alveolaris acutus megkülönböztetendő a dentalis csontvelőtályogtól (dentaler Markabscess). Sokkal gyakoribb azonban, hogy a foramen apicale körül képződött és a merevfalú alveolusban nagy nyomás alatt lévő geny nem marad az alveolusra korlátozva, hanem az alveolusfal pórusain át és az ezekben lévő erecskék mentén az alveolusfalon áthaladva az állcsont külső periosteuma alá jut. Hogy mily kolosszális nyomás keletkezik egy zárt csontosfalú üregben acut gyulladás és genyedés esetén, ezt az mutatja legjobban, hogy a hosszú csövescsontok acut
