Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
108 a fog gyengén van alátámasztva (például palatinálisan elhelyezkedő cysta, különösen felső oldalsó metszőknél), amikor is a sebet aztán nem zárjuk, hanem nyitva kezeljük, éppen a megbízhatatlan sterilitásra való tekintettel. A véső alkalmazása minden sterilitási igényt kielégít, egyszerű és könnyen kezelhető. A véső hátrányául említett kísérő jelenségek (szilánkos törés, kellemetlen ütés stb.) rendszerint nem a véső, hanem a műtő terhére Írandók, ezenkívül pedig e hátrányok említői megfeledkeznek arról, hogy mily kellemetlenségeket okoz a betegnek a fúró használata. A gyökér csonkításakor a beteggel erősen összeharaptatunk, a reszekálandó fogat ujjunkkal is rögzítjük, majd a vésőt a kívánt helyre tesszük, ügyelve a levésés irányára és határozott kalapácsütéssel a gyökér csúcsát lerepesztjük. A csonk eltávolításakor ellenőrizzük a gyökértömés jóságát is. Ezután az esetleges apikális gócot (cysta, granuloma, abscessus) éles kanállal evakuáljuk, amikor nemcsak a beteg részek eltávolítására helyezzük a súlyt, hanem ügyelünk a szomszédos anatómiai képletekre is. Sebtoilette. A sebüreg kitakarítása és a csontos sebszélek lesimítása után a műtéti terület alapos áttekintése következik. Sipolyjárat kitakarítása, kimetszése, vérzés megszüntetése, a sebüreg kimosása H2 02-vel, vagy Pregl-féle jódoldattal, vagy physiologiás konyhasóoldattal. Varrat. A nyálkahártya-csonthártyalebenyt visszafektetjük és a sebszéleket igen vékony selyemmel varrjuk. A varratokat bizonyos sorrendben helyezzük el, ügyelve arra, hogy a lebeny visszafektetésével az eredeti állapotot állítsuk helyre (lásd 5. ábra) Tehát előbb a fognyaki lebenyrészeket varrjuk össze — esetünkben a Neumann-féle metszést véve alapul (lásd 5. ábra, c) kép) — és csak azután haladunk az áthajlási redő felé. A sebszélek egyesítésekor a tökéletes adaptációra vigyázunk és lehetőleg a mobil lebeny felől
