Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
103 gyulladás — mindenekelőtt mérlegeljük azt, hogy a fog resectióval megtartható-e és hogy a fog megtartásával nem veszélyeztetjük-e különösebben a gyulladás megszűnését és csak ezen kérdések eldöntése után végezzük rendszerint bódításban a lobmentesítő műtétet (incisio, genylebocsátás, drainage, a fog trepanálása) és csak második műtéttel szüntetjük meg a tulajdonképpeni betegséget és végezzük el a foggyökér resectióját. Ad 2. Az apikális góc localisatiója igen különböző. A resectio szempontjából nem az a fontos, hogy mekkora kiterjedésű a góc, hanem az, hogy a foggyökér mely része beteg, illetve, hogy a csonkitás után lesz-e megfelelő tartása a fognak, hogy élettani functiójának megfeleljen? Miután a műtét a beteg gyökérrészlet eltávolítását célozza, ezért általában azt kívánjuk, hogy az operálandó fog gyökerének két harmada ép legyen, illetve, hogy a gyökér ezen részét ép szövetek vegyék körül. Ad 3. Az előbbiekből következik, hogy valamely fognak resectióval való megtartását nem csupán az apikális elváltozások, hanem az egész paradentium állapota, esetleges betegségei is (paradentosis, atrophia) befolyásolják. A foggyökérkörüli szövetek tartóképességét veszélyeztető ilyen elváltozások nemcsak az operabilitás kérdésére, hanem a műtét technikai részére is kihatással vannak. Ad 4. A tájbonctani viszonyok valamely fog resectiójakor különös jelentőséggel bírnak. Ügy a felső, mint az alsó fogsorban, különösen a kis- és nagyőrlők tájékán, éppen a tájanatomiai viszonyok miatt, a resectio igen gyakran csak nemkívánatos szövődmények árán végezhető el. Felső kis- és nagyőrlők resectiójakor a Highmore-üreg megnyitása, az alsó fogsorban a kisőrlők tájékán a nervus mentalis, a nagyőrlőknél pedig a canalis mandibularisban haladó ideg- és véredények sérülései veszélyeztetnek. E helyeken a műtéti területhez való hozzáférés is akadályozott. A reszekálandó fog előkészítése műtéthez. A reszekálandó fog gyökerének megtömését elvégezhetjük műtét előtt, alatt és után. Általában előnyben részesítjük a műtét előtti gyökértömést. Műtétközben a sebüreg felől gyökértömést csupán oly esetekben végezünk, amikor a koronái rész felől azt elvégezni nem tudjuk (csapos fog, Jacket-korona eseteiben), vagy pedig, amikor a gyökértömést szabályszerűen — technikai vagy kórtani okokból — nem sikerül elvégeznünk. (Fosse route, gyökérelhajlás, szűk csatorna vagy vér-, geny-, cystatartalom visszaáramlása.) Műtét utáni gyökértömést nem igen szokás végezni az utólagos sebfertőzés miatt.
