Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
104 Míg a gyökértömés idejének megválasztásában egységes álláspontot foglalhatunk el, addig a gyökértömés anyagának megválasztásában már igen eltérőek a nézetek. A különböző eljárásokat ezúttal nem kívánom ismertetni, mert ezidőszerint systemás kísérletekkel és exact biológiai vizsgálatokkal igazolt jó gyökértömési methodusról még nem beszélhetünk. A gyakorlatban alkalmazott és többé-kevésbbé elterjedt gyökértömési eljárások csaknem mindegyikének vannak bizonyos előnyei és hátrányai. Ha exact kísérleti eredményekre még nem is támaszkodhatunk a tömőanyag megválasztásakor, azonban eljárásainknál már igen hathatós támpontul szolgálhatnak az ezirányban végzett histologiai vizsgálatok. E vizsgálatok megállapításait még nem tekinthetjük lezártaknak és végleges eredményt csak folytatólagos WjS§ '"A ) a) b) 1. ábra. kísérletektől várhatunk. Ezidőszerint mi is magunkévá tesszük Williger-nek és Euler-nek azon kívánalmát, mely szerint a resectióra előkészített gyökércsatorna „bakteriendicht“ legyen tömve, legfőképpen a csonkítás helyén. Véleményünk szerint — melyet a kutatások is megerősítenek — a kérdés sarkpontját nem a különféle gyógyszerekkel és vivőanyagokkal ellátott tömőanyag képezi, hanem inkább a gyökércsatorna hermetikus elzárása. A gyökércsatorna hermetikus elzárását pedig csak bizonyos kezelések (tágítás, sterilizálás) útján érhetjük el, amikor aztán az általunk is használt (elefánt)csont csúcsot, vagy guttaperchapoint-t lehetőleg a gyökér csúcsáig, legalább is a reszekálandó gyökérrészig nemcsak felvisszük, de azt tömítjük is (lásd 1. ábra, 1. kép). Gyökértömésünket röntgennel kontrolláljuk és a műtétet csak azután végezzük el. Műtét közben a sebüreg felől végzendő gyökértöméseknél tömőanyagul amalgamot használunk (lásd 1. ábra, 2. kép), de ilyen esetekben a sebet a gyógyulás érdekében inkább nyitva kezeljük. A műtét technikája: A műtét technikai részét az általános sebészi elvek által megkívánt asepsis szem előtt tartásával végezzük el.
