Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-03-01 / 3. szám

206 szernek súlyos reactiója. Mivel az aetiologiája tisztázatlan, a therapia is csak tüneti lehet. Az agranulocytosis egyik gyakori korai tünete — sokszor minden más tünetet megelőzve — a száj nyálkahártya ulcerograngraenosus folyamata lévén, érthető, hogy a betegek egy része először a fog­orvosát keresi fel. A kórképet tehát minden stomatologusnak ismerni kell, mert, ha a — legtöbbször halállal végződő — betegséget csak valamilyen beavatkozás — extractio, gingivectomia stb. — után ltór­­ismézik, megtörténhetik, hogy a betegség súlyosbodását, vagy tragikus kimenetelét az orvosi beavatkozás terhére fogják írni. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy sokszor még a legjobb hiszemű patiensnek is, milyen szívesen hozzák összefüggésbe beteg­ségeiket az egyidejűleg végzett fogkezelésekkel, vagy szájműtétekkel. Ha pedig a betegséggel kapcsolatban szájtünetek is jelentkeznek, úgy a gyanút még eloszlatni sem sikerül s mint az alább elmondandó - sok tanulságot rejtő — eset is bizonyítja, az orvosnak okozott erkölcsi károkon kívül, még bírói felelősségrevonásra is sor kerülhet. Múlt év szeptember 29-én Gy. M. 31 éves tisztviselő azzal jelent­kezett a rendelésemen, hogy már egy hete 39—40 fokos láza van, napjában többszöri hidegrázással. A nagyon súlyos beteg benyomását tevő férfi elmondotta, hogy körülbelül 10 napja egy jónevű fog­orvosnál az alsó fogak ideiglenes pótlására kivehető darabot készít­tetett. A prothesis azonban nem jól ült a szájában, ez felsértette a foghúsát s ezeken a sebeken keresztül „vérmérgezést kapott“ s ettől van a nagy láza. A súlyosan vádoló anamnesis után természetesen különös figyelemmel vizsgáltam meg a patienst. En azonban az általa jelzett sérüléseket seholsem találtam meg a szájában, a gingiva mindenütt sértetlen volt. Mivel röntgenvizsgálattal sem derítettem fel olyan el­változást, mely a súlyos jellegű betegséget száj eredetűnek mutatta volna, a beteg tudomására adtam, hogy feltevése téves, mert a prothesisnek semmi szerepe sincs betegsége keletkezésében. Ezt egyébként a patiens jelenlétében — telefonon — a belgyógyászával is közöltem, figyelmeztetve, hogy -— már csak a helyes therapia érdeké­ben is — ne adjon hitelt a téves anamnesisnek s a betegség okát más irányban keresse. A beteg állapota a következő napokban még súlyosbodott s így október 3-án az egyik belgyógyászati klinikára vétette fel magát. Ekkor már az egész betegségét legsúlyosabban a szájpanaszok uralták. A klinikára való felvételekor mindkét, de főleg az alsó fogsor nyálkahártyája erősen fellazult, kékes-vörösesen inbibált, az alsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom