Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
21 Még most is elkülönítette az operáló manualitást igénylő tevékenységet s ez idők legtöbb orvosa minden kézi beavatkozást kiküszöbölt az orvostudományból az empirikusok kezébe utalva a sebészetet, szülészetet és foggyógyászatot. A sebészet és szülészet sok küzdelem és vita árán, különösen Franciaországban, bejutott újra e tudományos közösségbe, a foggyógyászat pedig kimaradt ebből napjainkig. Ezen elválasztás azzal magyarázható, hogy a fog leggyakoribb betegsége a fogszuvasodás és periodontitis egyszerű foghúzás által meggyógyul és a prothesiskészítést úgy akkor, mint most, helytelenül csupán mechanikai munkának tekintették, nem igényeltek hozzá nagyobb tudományt s azért az ezekről való gondoskodás alacsony ipar maradt, borbélyokra és kuruzslókra hagyták, akik még manapság is kuruzsolnak. Ez az oka annak, hogy ez a nagyon fontos ága az orvostudománynak három századokon át hátul maradt, ezzel óriási kárt okozva az általános orvosi tudománynak és minden orvostudományi ágnak. Szomorú valóság, hogy az orvostudomány mai fényében is, a foggyógyászatot alacsonyabb tudománynak tartják; szomorúbb még az, hogy sok tekintélyes orvos, éppen mert teljesen tájékozatlan a foggyógyászatban, befolyásolják ennek az orvosi ágnak az előremenetelét és fontosságának elismerését. Ma, amikor az orvostudomány nagy előrehaladásáról beszélünk és analytikusan ismerjük az emberi szervezet minden részét úgy élettanilag, mint kórtanilag, ugyanakkor elhanyagolják az emberi fogazat legelemibb functiójának a tanulmányozását és megismerését, úgy tűnik, mintha az orvostudomány kezdetén élnénk, amikor anatómiai, élettani tudás hiányzott. Ez a különválasztása a fogászatnak végzetes volt az emberi egészségre. A fejlődésnek és egészségnek kardinális alapja hiányzott. Kitűnik, ha egy objectiv vizsgálatot ejtünk, hogy, dacára a fejlett orvostudományi ismereteknek, a mai ember úgy erkölcsileg, mint physikailag hanyatlott. A hygienikusok, szociológusok azt derítik ki, hogy a fiatalok halálozása az utóbbi 50 évben 30—50%-kal kevesbedett. De ezen adatok majdnem kizárólag a gyermekkor hevenyfertőző betegségeire vonatkoznak, míg állandóan emelkedik a száma az idült és anyagcseremegbetegedéseknek. A statisztikák pedig azt mutatják, hogy az emberi halálozás feltűnően emelkedett. Londonban 553.400 gyermek lett egészségileg megvizsgálva, ebből 259.000, tehát 48%-a betegnek találtatott; Amerika Egyesült-
