Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
22 Államaiban az ember középéletkora a jelen században 18—19—32 évvel emelkedett, de az iskolásgyermekek 71—96%-a beteg. 90—99 százaléknak beteg a fogazata; à helytelen occlusio, mondja Angle, inkább szabály, mint kivétel. Az orvostudomány egyetlen ágában sem találjuk annyira megfejtve a megnövekedett halálozás okát, mint a fogászatban. A hiányzó és beteg fogak, fogív vagy állcsontrendellenesség kiinduló pontja lehet a magyarázatnak. Feltéve, hogy az emberi fogazat elfajulásnak indul, három feltevést állíthatunk a fogrendszer és a szervezet közötti összefüggés viszonyáról : 1. hogy a fogrendszer decadentiája egyenes viszonyban áll az egész emberi szervezettel; 2. hogy semmi befolyással sincs ez az elfajulás a szervezetre; 3. hogy direct és indirect hatással van a szervezet szerveire és szöveteire. Én a harmadik feltevést tartom csak elfogadhatónak. A fogazat és szervezet közötti ér- és idegösszeköttetés szolgálhat ennek alapjául. A klinika ez utóbbi 30 évben többször mutatott ki fogbetegség és systematikus betegségek közötti összefüggést. Itt említem meg, hogy az amerikaiak voltak az elsők, akik e viszonyok nagy fontosságát felismerték, a fogak körüli septikus gócok és a belső szervi betegségek közötti összefüggést tanulmányozták; valamint ők voltak azok, akik először figyelmeztettek arra, hogy a fogbetegség és ideg- és elmebetegség között összefüggés áll fenn. A bakteriológia, a serologia, serotherapia, vaccin tanulmányozásánál a tudósok mind nagy hibát követtek el, amidőn nem vették figyelembe, hogy a száj a szervezet kapuja és tartózkodóhelye az embernél számításba jövő minden pathogen csírának; holott elsősorban a száj baktériumaival kellett volna a tudomány érdekében kísérletezni. Leeuwenhoek volt az első, aki a száj baktériumflóráját tanulmányozta. Sajnos, az orvostudomány gyógyító és praeventiv eljárásában nem alkalmazták tanait érdemszerüen. Miller az utolsó ötven év legnagyobb stomatologusa a száj bakteriumimmunitásával foglalkozott, de ez az értékes kutató fiatalon halt meg s így számos erre vonatkozó kérdés eldöntetlen maradt. Besredka a lokális immunitás tanainál megint kihagyja a legnevezetesebb bakteriumszékhelyet, a szájat. Az orvostudományban nem járatos fogászok nem ismerik a száj nagy fertőzőképességét s nem tudják, hogy nagyon gyakran székelnek ott a szervezet megtámadtatásának első jelei. Ilyen előzmények után a fogszú és az alveolaris pyorrhoea, e két
