Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
56 szerző megmutatja a megvalósítás előnyeit és hátrányait. Űgy a hídtervező fogorvos, mint a laboratóriumi technikus megtalálja ezen hídtani monographiában mindazt, amire szüksége van. Bruhn harmadik értekezése 63 oldalon és 118 ábrán foglalkozik a mozgó fogak rögzítésére szolgáló készülékekkel. Ennek a kérdésnek orvosi részét az a probléma uralja: devitalizálni a fogakat a sín fölhelyezése előtt, vagy sem? Bruhn szellemesen és találóan felel: a modem foggyógyászat által megoldandó feladatok között vannak olyanok is, melyeknél már nem a fogszövetek vitalitásának megtartása a fontos, hanem a gyökerek és periostalis szövetek nyugalombahelyezése. Ez a szempont lehet csak döntő. Aztán sorra veszi a sínrendszereket, aszerint, amint élő pulpa mellett, vagy pedig ennek feláldozása után alkalmazandók. A megszokott orvosi és technikai pontossággal folynak tollából a leírások, a tanácsok, a bírálatok. Bruhn, az író, tökéletes munkát végzett ; a kritikusnak nincs mit hozzáfűznie, az olvasó pedig bátran követheti útmutatásait. Csupán Bruhn-haz, mint a kötet szerkesztőjéhez volna egy kritikai megjegyzésem: hiányzik nekem a könyvben egy önálló fejezet a szájvizsgálatról prothetikai szempontból. Referens felfogása szerint a prothesis sorsa eldől a szájvizsgálatnál : ha akkor az orvos valamit meg nem lát, amit látnia kellene, akkor ezt okvetlenül megsínyli a prothesis. Már pedig mindent meglátni, ami befolyással lehet a tervezendő, megcsinálandó és behelyezendő bármely rendszerű prothesisre: ehhez rendszeres szájvizsgálat szükséges. Ezt meg kell tanulni, tehát bő ismertetésének helye van úgy a tan-, nűnt a kézikönyvekben. Wustrow professzor két dolgozattal szerepel, összesen 343 oldalon, 271 ábrával. Az első a laboratórium- és anyagismét tárgyalja 103 oldalon, 104 ábrával. A laboratórium felszerelése, a benne iszükséges szerszámkészlet és a vele végrehajtandó technológiai munkák világosan, jól érthetően vannak leírva. A szerző kitűnő technikus, akinek leírásaiból meglátszik, hogy maga mindent végigcsinált „von der Pike auf“. És ez így jó. Az anyagisme is nagy hozzáértéssel van megírva és az elszórt történelmi reminiscentiák csak érdekesebbé teszik az olvasmányt. A lenyomatanyagok felsorolásánál talán nem ártott volna megemlékezni a zselatinról. Mint Henning-féle Elastine már szerepelt egyszer, mint De Trey-féle Dentocoll nemrég ismét forgalomba került. Egyik formában sem nyert ugyan nagyobb elterjedést, de azért a referens véleménye, hogy a zselatin, mely amazok alapanyagát képezi, mégis valamikor tökéletesebb készítmény formájában a jövő lenyomatanyaga leend. A kaucsuk leírásánál a 66-ik oldalon a szerző megemlékezik ugyan a Woodmann—Bmhat—Tomes—Attefield-vitákról, annak állítólagos mérgező cinóbertartalmára vonatkozólag, de azt hisszük, jó lett volna akkor felfrissíteni a mai olvasó részére azt a tényt, hogy ezen festékanyaggal összefüggő szájbeli elváltozásokat annak idején egy külön névvel jelölték, ez a hírhedt „rubber disease“, melyről a régebbi folyóiratokban és tankönyvekben annyit írtak. A fémeknél nincs feltüntetve a chemiai jelük (Au, Ag, stb.), ezt pedig mindig szokás kitenni, ha az elemek tulajdonságait leírjuk. Egyébként a szerzőnek sikerült e fejezetben az általában száraz anyagot ig'en élvezetes formában az olvasó elé vinni. Második értekezése, a lemezes fogmüvekről (240 oldal, 167 ábrával), sokkal fontosabb adalék és itt Wustrow igazi elemében van, azon a csatatéren, ahol sok küzdelmet végigharcolt, sebeket osztva és ■— kapva!
