Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
55 Könyvismertetés és lapszemle. Rovatvezető: Landgraf Ervin dr. Christian Bruhn, A. Kantorowitz, Karl Partsch: Handbuch der Zahnheilkunde. Dritter Band: Zahnärztliche Prothetik. III. kiadás. 1007 oldal, 1463 ábrával. Kiadja I. F. Bergmann, München. 1930. Ára fűzve 84 márka, kötve 89.40 márka. A hatalmas odontotechnikai mii alaphangját Bruhn professzor üti meg, amikor az előszóban azt írja: „fogprothetikai tárgyalásunk célja megmutatni a fogorvosnak és a tanulónak azt, hogy minden prothetikai feladat gyógytevékenység a szervmüködés helyreállítása céljából.“ Igen, ezt kell megtanulnia a tanulónak és a gyakorlatban megvalósítania a fogorvosnak, akkor egyszeriben a fogpótlástan iparosságból a fogorvoslástan kiegészítő részévé válik, azaz végső soron orvosi tudománnyá, mint minden más emberi szerv fogyatékos működésének helyreállítása, illetőleg művi pótlása. Ezen vezérelv mellett még egy másik is igen erőteljes módon domborodik ki a nagy műben: a gazdag anyag-ot lehetőleg praktikus szempontok szerint letárgyalni, ami végig sikerült és ebben fekszik e munkának egyik kiváló sajátsága, mely igen előnyösen megkülönbözteti némely más, hasonló irányú gyűjteményes kézikönyvektől. A mű gerincét maga az egyik főszerkesztő, Christian Bruhn professzor írta három terjedelmes közleménnyel, összesen 436 oldalon, 679 ábrával, tehát egymaga egy testes könyv. Az első közlemény a koronamunkákkal foglalkozik (96 oldalon, 195 ábrával). Tökéletes értekezés, nem hiányzik belőle semmi sem. Pontos gyakorlati utalások, nagy tapasztalaton nyugvó kritika, az orvosi és technikai teendőknek mintaszerű leírása. A második értekezés: a hídmunkákról szóló, még bővebb és kimerítőbb (231 oldalon, 366 ábrával). Különösen szépen vannak kifejtve az indicatiók és azon alapvető követelmények, melyeknek minden hídnak meg kell felelnie, hogy helyesen működjék a szájban. Igen bőven foglalkozik a szerző a hidak rendszertanával és a referens megtisztelve érzi magát, hogy lényegileg az ő rendszertanát fogadja el, melyet aztán még kiegészít saját beosztásával. Megint szemberívó az a nagy gyakorlati érzék, mellyel a szerző a bonyolult tárgyat világossá tudja tenni, leírásai és ábrái mind tanulságosak és úgyszólván a mai napig követik az egymást felváltó vagy kiegészítő rendszerek ismertetését. Nagyban hozzájárul a gyakorló fogorvos igényeinek kielégítéséhez az a 29 hídpótlási feladat, melyeken
