Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
128 ritkán használjuk fel pillérfogul. A híd íve ne legyen erős, inkább lapos, vagy vonjuk be a praemolarisokat is pillérül (tangentialis merevítés). A frontfogaknál lehetőleg téte-harapásban állítsuk a hézagfogakat és tehermentesítsük őket a helyes molaris occlusio megteremtésével. — Oldalsó hidaknál elsősorban a helyes molaris occlusiora ügyeljünk. (Anatómiai articulator!) Figyelmeztet arra, hogy kellőképpen le nem horgonyozható hidaknál a palatumon átvezetett egy vagy két transversalis kar kitűnő szolgálatokat tehet. Ezek a karok lehetnek csavarral beerősítve a gyökerekbe, miáltal levehetőkké válnak szükség esetén (decubitus!). Feltétlen hibás constructiőnak tartja az úgynevezett kikerülőívekkel készített hidakat. 2. Prophylaxis szempontjából utal a fogak helyes előkészítésére. Jók az öntött sapkák esapfognál. Elveti a húzott koronákat és stancolt tetőt, csak az öntött rágófelület felel meg a követelményeknek. Ügyeljünk a kontaktpont kiképzésére. A korona lehetőleg ne érintkezzék amalgámtöméssel. Teljesen olvetendök az ablakos koronák és a gyűrünélküli csapfogak, mint hídpillérek. Inlay-t, mint pillért lehetőleg ne csináljunk hosszú hidaknál, nem parallel pilléreknél és cariesre erősen hajlamos szájban. Hídpillérül a félkoronák közül legjobban a Brekhus- és az Orton-félkoronákat ajánlja, előbbit szemfogaknál, utóbbit praemolaris és molarisoknál. Levehető hidaknál: kapcsot — még a modern kapcsokat is — csak szilárdan álló, koronázott fogba alkalmazzunk. Részeletesen foglalkozik a gyűrű, korona, tolókás (Geschiebe) és rugós megerősítések előnyeivel és hátrányaival. Melegen ajánlja a csavar-constructiókat. Mindig igyekezzünk úgy megoldani hidat, hogy a pillérfogak vitalitását megőrizhessük. Chronikusan beteg periodontiummal rendelkező pillérek esetén ne csináljunk soha levehető lddakat. Óvakodjunk a nyerges hidaktól. Hidtörések oka lehet: nem parallel pillérek, rossz forrasztás, rossz anyag. Faeetták legbiztosabban nietelve és legalább 8 mm. vastag, lehetőleg öntött hátlemezen tartanak. 2. Hibák a fogpótlástanban. (Fehlgriffe in der Zahnersatzkunde.) Ludwig Köhler (Köln). Elbáié elkerülésére szolgáló eljárás a Gysi—1 'euch-féle kontrollharapásnál. Utal már leközölt leírására. Elkészítjük a kontrollharapást és a prothesisekot ismét szájba helyezve, zárt fogsorok mellett, mindkét oldalon praemolaris és molaris környékre gipszet helyezünk és így a kivánt állásban fixirozzuk a harapási helyzetet. Nemcsak a hídmunka eonstruetiójában, hanem annak indicatiójában is előfordulhatnak hibák. Leggyakoribb a hibás megterhelés és ennek következménye: a pillérfogak meglazulása. Közli Mechelmann, Schröder és Gottlieb erre vonatkozó eredményeit. Általában tartós fronthidak csakis kellőszámú molarisantagonista esetében készíthetünk. Hibák a részleges prothesis készítésénél. Eredetük lehet: 1. Az ápolatlanságban (Sehmutzschaden), 2. a kapcsokban (Klammerschaden), 3. a süllyedésben (Senkungsschaden). 1. Tisztátalanságból eredő ártalmak nagymértékben elkerülhetők, ha a
