Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
129 lemezt ott, ahol nem kell a természetes fogakhoz hozzáfeküdnie, kivágjuk. Így könnyebbek is lesznek és az ízérzés is javul. Kaucsuklemeznél ez hátrány azért, mert könnyebben törik. (Skelettierung der Prothese.) 2. Kapocsártalniak: legjobbak az öntött kapcsok, drót- és lemezkapesok lehetőleg kerülendők. Szerző ajánlja az általa Kruppnál készíttetett drótot e célra. Fontosak még a kapcsok igazítására szolgáló megfelelő fogók. Lenyomatvételnél : ha lehet alkalmazzuk a Kerr Sehlüsselstiick-eljárást. Újabban a gipszkeveréshez is gépi eljárást használnak, miáltal jobb consistentiájú lenyomatanyagokat kapunk. A modellgipszhez bo'raxot kever, miáltal keményebb és alkalmasabb lesz. 3. A süllyedés következtében létrejövő ártalmak részben elkerülhetők, ha kellő számú antagonista hiánya esetében megfelelő nagyra készítjük a lemezt. Utal végül Cimmer systematikus munkájára a részleges prothesisek terén. Landgraf dr. Prof. D. I. H. Lukomsky und D. D. E. Rywhina: Die Permeabilität des Zahngewebes für Calcium. Deutsche Monatsschrift für Zahnheilkunde. 1929. Seite 1113. A szerzők célja volt élő, túlélő és holt fogon meghatározni a fogszövetek permeabilitását a calcium-ionnal szemben és így különösen az értékek esetleges változásából reméltek adatokat hozni az élő zománc jellemzésére. A calcium áthatolását a fog-szöveteken úgy a gyökér, mint a korona felől megfigyelték egyenáram alkalmazásával (calcium-elektroosmosis) és anélkül. Az eredményeket a következőkben foglalhatom össze: 1. Elő fogon sértetlen zománccal a calcium egyáltalán nem, vagy csak nyomokban hatol át. A dentin, a cement és a fogbél calcium részére jobban átjárhatók. 2. Egyenáramot vezetve a fogat körülvevő folyadékon, élő fogon is mérhető calciummennyiséget (0.7 mg.% két óra alatt) lehet áthajtani. Itt is a zománc fejti ki a legnagyobb ellenállást. Amennyiben a fogat körülvevő folyadékban kalium-ion van, úgy a fogszöveteken több calcium jut át. 4. A fog fokozatos elhalásával a calcium fokozott mértékben jut át és legnagyobb értékét a teljes elhalással (10—20 nap) éri el. Ref. : Rattyccsy. Lartschneider : Kritische Beleuchtung einiger Kapitel der Zahnentwickelung und Zalmpathologie. I. Die Hertwig’sche Epithelscheide. Zeitschrift für Stomatologie. 1929. Seite 944. A szerző, mint dolgozatának címében jelzi is, csupán kritikai méltatását óhajtja adni a Hertwig-léc, illetőleg a gyökérfejlődés mai felfogásáról. Mindenekelőtt a fogfejlődés korai stádiumaival foglalkozik, a foglée és a fog-telepek kialakulásával. Waldeyer tanításával szemben, ki a hámnak, illetőleg a foglécnek activ mélybesüllyedését írta le, Orbán felfogását teszi magáévá. Orbán szerint a fogbél, illetőleg a fogtelepek hámja active nem nő a mélybe, csupán a környező szövetek növekedéséhez viszonyítva visszamarad. A fognak a fejlődése a későbbiekben úgy történik, hogy a növekedés mindig a szájüreg felé, orálisán halad. 4
