Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
108 sorára jellemző primitiv ismertető jel a pulpaüreg aránylag nagyobb nagysága. D. Keisert-nek vizsgálatai a kő- és bronzkorszak koponyáiról is azt mutatják, hogy a tuberculum articulare csak újabb szerzeménye az embernek, melyet 17. Lubosch-nak a tuberculum articulare kialakulásáról szóló közleménye is igazol, amennyiben ő az izületi gumónak kialakulását a facies praeglenoidalisból vezeti le. A fenti szerző szerint az emberben előforduló tuberculum articulare hiánya nem is alaki hiány, mint inkább egy az emberszabású majmokhoz közelálló állapot. Tehát Luboscli az izületi gumó hiányát származástani levezetésre használja fel, amennyiben felfogása szerint sem az anthropoidokban, sem az ősemberben, sem az újszülöttben tuberculum articulare nincsen. E közleményben kifejtett vizsgálataim főleg abban az irányban terjednek ki, vájjon kimutatható-e az anthropoid articulatio mandibularisa és az emberi állkapocsízület között oly összefüggés, mely phylogenetikai szempontból több megegyező adattal bír. Tanulmányomat épp emiatt embryonalis és felnőtt anyagon kellett végeznem. Az irodalomban közzétett közlemények főleg egyedül a fogsort iparkodnak felhasználni ily phylogenetikai szempontból és így például a gyökérreductióval iparkodnak e tekintetben magyarázattal szolgálni. Nézetem szerint a reductiónak egyedül valami különösebb jelentőséget tulajdonítani nem lehet, hanem az egész rágókészüléket kell összehasonlító alapon ily célból tárgyalni és pedig olymódon, hogy találhatunk-e valamilyen atavismust a diluvialis, az anthropoid és ama élő emberi újszülött, vagy akár a felnőtt ember fossa mamdibularisa, tuberculum articulareja, processus retroglenoidalisa, izületi működése, állkapcsainak alapállása stb. között, vagyis mindhárom helyen az egész articulatio mandibularist kellékeivel együtt kell összehasonlítsuk ily szempontból, hogy e kényes kérdésre felvilágosítást kapjunk. Az egyes fogakból, számfölötti fogakból, számfölötti gumókból, vagy pedig rendellenes fogalkatokból atavismusra következtetni nem lehet, mert hisz az az egyes fajokon belül is igen sok változatot mutat. Nézetem szerint az ősember rágókészülékének négy alapvető főtulajdonsága volt és ezek pedig: 1. a processus retroglenoidalis jelenléte, 2. a tuberculum articulare hiánya, 3. a fogóharapási alapállás, 4. a diastema. Ez a felsorolt négy főtulajdonság volt az, mely az ősember rágókészülékét jellemezte. Az. ősember rágókészülékét jellemző négy főcharakteristikus tulajdonságát a következőkkel magyarázom: A processus retroglenoidalis a tuberculum articulare hiánya
