Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
49 Dr. Otto Köhler: Röntgentévedések két esete. (Zwei Fälle von Röntgenfehlgriffe.) Zahnärztliche Rundschau, 1928, 45. A kórisme felállításánál a legtöbb esetben a röntgeneljárás nyújtja az egyedüli lehetőséget a tiszta kórkép felismerésére. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az orvost ténykedéseiben csupán a kapott röntgenlelet irányítsa és figyelmen kívül hagyjon más vizsgálati eljárások útján szerezhető észleleteket. Szerző két esetet tárgyal: Egyikben a szenvedő fél saját felesége, kinél kisebbfokú szájzár kíséretében a jobb arcfélre kiterjedő fájdalmak jelentkeztek. A beteg vizsgálatánál a jobb alsó 8. gyökere fölött a gingivát — mely teljesen fedte a fogat — duzzadtnak találta. A regionalis mirigyek mérsékelten nagyobbak és érzékenyebbek voltak. A röntgenfelvétel szerint a jobb alsó 8-as gyökerei distalisan hajlottak és összeérőek. Azon körülmény, hogy az összeérő gyökerek a canalis mandibularist fedték, sőt bizonyos mértékben belenyúltak — szerző figyelmen kívül hagyta és extractio szempontjából nem tartotta akadálynak. Yezetéses és helyi érzéstelenítés mellett a koronát fedő lágyrészeket ineindálva, a fog luxálásálioz kezdett. Elővigyázatosan használta az emelőt, nehogy a distalisan hajlott gyökerek esetleg letörve az alveolusban maradjanak. A nehezen meglazított és végül az alveolusból a fog feléig ki is emelt harmadik nagyőrlő az emelés megszűntével visszaugrott az alveolusba. Szerző azt gondolva, hogy a lágyrészek nem lettek kellőleg leválasztva, ismét bemetszett, de a fogat újból csak az előbb jelzett határig tudta emelni. A fog mindannyiszor visszaugrott, valahányszor az emelőt elengedte. Végre a fog magasra emelése után „Rabenschnabel“-lel mélyen megfogta és fractura nélkül sikerült eltávolítania. Ebben a pillanatban a beteg nagy fájdalmat érezve, idegshockot kapott. Az extrahált fog megtekintésekor azt látta, hogy a gyökerek körülbelül 90°-ú szögben egymásfelé hajolva, egy ovalis, körülbelül 4 mm. átmérőjű, nyílást zárnak közre. Szerző attól tartott, hogy az extractio alkalmával a nervus alveolaris inferiorral együtt az arteria is megsérült. Szerencsére az utóbbi nem történt meg. Sajnos, az idegszakítás összes következményei jelentkeztek. Az érzéstelenítés múltával, különösen éjjel, erősbödő, tűrhetetlen fájdalmak léptek fel fokozott szájzár kíséretében. Üjabb röntgenfelvételek az alveolus üregében csontszilánkot jeleztek. Harmadnapra a keletkezett tályog magától megnyílt és a röntgenmutatta szilánk is kilökődött. A szájzár és a fájdalmak ezután csökkentek. A negyedik héten a táplálékfelvétel is nehezített volt. Az extractiőt követő kilencedik hó múltával a jobb állkapocsban, különösen étkezésnél fokozódó, bizsergéseket érzett a beteg. A 13. hónapban egy hirtelen fellépő hatalmas fájdalomérzés után lényeges javulás állott be. Azonban az extratiót követő 24. hóban is a jobb alsó ajak és álltájéka paraesthesiás volt. A jobb állkapocs nyálkahártyája a baléhoz viszonyítva színbeli eltérést' (kékes-vörös) mutatott. Szerző nézete szerint minden olyan esetben, ahol a gyökér a canalis mandibularist fedi, túlzott elővigyázatosságra van szükség. Hasonló diagnostikus tévedések elkerülésére szolgáló positivumot adni nem tud. Felemlíti, hogy az arteria sérülése még nagyobb veszedelmeket rejthet magában. Tudniillik a vérzés nehezen csillapítható. Az irodalomban nem talált utalást arra, hogy a foggyökerek az ideget és az ereket esetének megfelelően fogták volna körül. 4
