Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
44 janak a többi működésének. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy mi a fogtechnikus-kar azon részével, mely a törvényes keretek között működik, az objectivitáson túl a legmesszebbmenő jóakarattal viseltetünk és az ő anyagi érdekeiket, mint egymásra utalt munkatársainkét, csak elősegíteni igyekszünk. Tudjuk nagyon jól azt is, hogy ők kis számuknál fogva úgyszólván majorizálva vannak és akaratlanul is oly irányba huzatnak, mely az ő érdekeikkel merőben ellenkezik. A rendezéskor a 460 vizsgázott fogtechnikus kivonulása után segéd és inas alig 200 maradt és az ipartestület mindenkori vezetőjének kötelessége lett volna a felveendő inasok számát a fogorvosok és vizsgázott fogtechnikusok reális szükségletéhez mérten megszabni, amelyhez még a Csilléry-féle rendelet is erősen hozzásegítette őket. 1911 óta minden felvett inas szerződtetése alkalmával a szülője — és a saját ■— aláírásával tudomásul vette, hogy önálló fogászati gyakorlatot sohasem folytathat és felekkel közvetlenül nem érintkezhetik. Hogy kötött és így mindenkor szabályozható iparról lévén szó, a felvett inasok száma mégis ennyire elszaporodott, ennek két oka van. Az egyik az, hogy a legtöbb mester nagy kiképzési összegeket fizettetett magának s rövidlátásból pillanatnyi érdekeiért távolabbi egzisztenciájára nem figyelt. A másik az, hogy — akik a szervezésben nagyobb örömüket lelték, mint a szürke, fárasztó munkában — mindig ügyeltek arra, hogy a tömegek megteremtéséből majd csak kialakuljon az a feszerő, mely valahol átüti a törvényes korlátokat és nekik kedvező kaotikus helyzetet teremt. A gazdasági kérdés rendezésének jelenleg ilyen — már teljesen megkésett stádiumban való felvetése a pályalezárás formájában — tisztán csak politikum, nem más, mint kapcsolatböhozás a kongreszszussal. Ez pedig a közegészségügyi törvény elkészülte előtt azért hozatik most ide, hogy mint nagydob szerepeljen és elterelje a figyelmet a nemcsak általunk, hanem általuk is tudott igaz állásponttól, hogy Európa majd minden államában a fogászat gyakorlása vagy orvosi oklevélhez, vagy legalább is érettségi után 3—4 évi főiskolai tanulmányhoz van kötve, amelynek iránya is mindjobban közeledik a teljes orvosi kiképzéshez. Kapcsolatban áll a jelenleg megválasztott időpont az Országos Kézműves Kamara felállítása körüli propagandával is, amennyiben a fogtechnikus ipartestület corporative belépett az Országos Iparosszövetségbe és a Kamara felállítása mellett erősen dolgozik. Ezzel magyarázható az Országos Iparosszövetség elnökének erős támogatása és az erős kacsintgatás a kereskedelemügyi minisztérium felé, amely valamikor régen a közegészségügyi tanács álláspontja ellen döntött
