Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

45

az ő érdekükben a szájban való lenyomatvétel engedélyezésével. Ha nem politikum, hanem gazdasági szempontok irányították volna a vezetőségüket, akkor már évekkel azelőtt kellett volna kezdeni a hibát korrigálni. Állításomat bizonyítja az ipartestület két hivatalos jelentésének szembeállítása.

Az 1927 novemberi jelentés szerint: Tanoncok létszáma 152; segédek létszáma 364 ; ebből munkaadónál bejelentve 198 ; beiktatott, iparengedéllyel rendelkező tagok száma 354.

Az 1928 novemberi jelentés szerint: Tanone létszáma 160; segédek létszáma 386; ebből munkaadónál bejelentve 214; iparengedéllyel rendelkező tagok száma 368.

1927 novemberében tehát már a segédek majdnem a fele nem volt munkaadónál bejelentve. Hogy ezek miből éltek és miért nem lett ennek dacára még a pálya lezárva, erre a választ mindenki magának megadhatja. De a felelősség érte a vezetőséget terheli és annak a sok szegény fiatalembernek kell az árát megfizetnie, aki az ilyen taktikának áldozatul esett. A vezetőségnek kellett tudnia, hogy például Budapesten 519 fogorvosén 136 vizsgázott fogtechnikus mellett lehetetlen a fentebbi laboratoriumstatusnak törvényes kereteken belül megélnie és most azt szeretnék demagógiával és magas összeköttetésekkel elérni, hogy a gazdasági helyzet úgynevezett „javítása“ céljából — legalább egy részük „doctor úr!“ lehessen. De a fogtechnikusok vezetői nem egyedül hibásak a jelen helyzet előállásáért. Ők csak kihasználták azt a zavartalan területet, amelyet a hiányos ellenőrzés biztosított nekik egyrészt, másrészt hibáztatandók azon orvoscollegák, akik eooperáltak velük, hogy rend ne jöhessen létre — ha a zavarosban ők jobban halászhatnak. Ezek a factorok teremtették meg a fogorvosi karnak mind súlyosbodó anyagi helyzetét.

Az országban 1339 fogorvos működik ; az ország orvosainak több mint 1/5-része és egyben ezeknek óriási nagy többsége minden fixum nélkül tisztán magánpraxisból él, mely a nagy zömének csak napról-napra való megélhetést biztosít. Ha most a fogtechnikusok a törvényes jogainkon rést ütnének és akárcsak egy hajszálnyit is rosszabbodnának a fogorvosok megélhetési lehetőségei a remélt javulás helyett, úgy ez olyan jogos felháborodást váltana ki, amely elsöpörne minden vezetőséget, megingatná minden törvényes elintézésbe helyezett bizalmat és megrázva az egész orvosi kart, a fogorvosi status teljes szétzülléséhez vezetne. Éppen azért, bár rendületlen a bizalmunk, hogy a népjóléti miniszter kezében ügyünk teljes megvédésre számíthat, szükségesnek látszik a fogorvosi kar felzúdult kedélyének lecsillapítására és a fogtechnikus-kar vérmes agitációjának lecsökken-