Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
33 Az ismételt bepróbálásnál most már tökéletes a szélizáródás és most már csak a fényesítés van hátra, melyet a technikai laboratóriumban a szokásos polirozó eszközökkel érünk el. A mondottakat összefoglalva, az ismertetett methodus következőkből áll: 1. A eavitásalakítás után gyűrümértékvétel, mely a fogfelületektől elálló legyen, hogy ezáltal a lenyomatanyagnak helyet biztosítsunk, miáltal a fogak lehetőleg egész terjedelmükben mintázhatok. 2. Az újezüst gyűrű összeforrasztása, kivágása az összeharapásnál megjelölendő helyeken, hogy normális occlusiót nyerjünk. 3. Az így nyert gyűrű próbálása. A lenyomatanyag benyomása a gyűrűbe és a beteg erős összeharapása. 4. A gyűrű és lenyomatanyag hideg vízzel való lehűtése után a gyűrűt, a lenyomatanyaggal együtt, himbáló mozgások mellett levesszük. 5. A lenyomat kitömése, kiöntése, articulatorba állítása, a viaszból kimintázott inlayk öntése. Az egész eljárás némi gyakorlat után kevés időt igényel és jó eredményt ad és mindemellett a külön ülésben való harapásvétel elmarad. Irodalom. L. W. Wassail (Chicago) : Gold-Inlays Restauration of Bicuspids and Molars. Item of Interest. April, 1906. — Dr. Pierre Bobin: Les incrustations d’or. Revue de la Stomatologie, 1907. — Th. P. Hinman-Atlanta : Gold-Inlays- Dental. Summary, 1907. — Dr. Taggart (Chicago) : A new and accurate method of making Gold-Inlays-Dental. Cosmos, 1907. — Dr. Ernst SmreTcer (Wien) : Ein Beitrag zum Füllen der Zähne mit Goldeinlagen. Vierteljahrschrift für Zahnheilkunde XXV. Heft 4. Gyenge segítség kartársunk özvegyének nagy nyomorában az évi 200 pengő ! Segíts Te is növelni a segélyt ! érjük, ügyeljen e számunkban megjelenő f 3
