Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

34 Fogorvoslás 1772-ben. Közli: Marikovszky György dr. akkori helyesírás szerint nagytornyai Marikowzki Márton M. D. annak idején franciából lefordította és „hazánk állapottyához alkalmazta“ Tissot Ur M. D. (a lausánai akadémiában az orvos­tudománynak tanítója) egy könyvét. Lefordította pedig legkivált azért, „mivel hogy nyelvünkön még illyetén könyv nem találtatik“. A vaskos, 689 oldalra terjedő, munka 1772-ben jelent meg Nagykárolyban ,,A’ N. M. Gróf Karoli Antal Ur Typographiájában“. Talán érdekelni fogja kartársaimat, ha a fogorvoslásra vonat­kozó részt közlöm belőle. A’ fog-fájásról. A’ fog-fájás, melly néha olly rettenetes kínnal gyötri az embert, hogy miatta nem tsak nem alhatik, hanem ollykor esze nélkül-is beszél, forrózik, annak felette tüzes daganatot okoz, kelevényt is fur, tsontoknak meg-veszéseket, kórságot és ájulásokat, kiváltképen három rendbéli okoktul származik: 1. A’ fogak’ odvasságától. 2. A’ fogakhoz tartozandó idegetskéknek (nervus) vagy pedig 3. az Ínynek meg­­gyuladásától, melly a’ fogakat alól bé-buritó hártjától ered. Meg-odvasodván ’s lyikasodván a’ fog, a’ benne lévő inetskét szabadon érdekli mind a’ levegő ég, mind az étel ’s ital, mind pedig magát a ’ fogat rágo-évő nedvesség is, mellyeknek mértékekhez képest kisebb vagy nagyobb a’ fájdalom. Valami azért a’ test mozgását nagyobban indit ja, ezt is neveli, úgy a’ melegség-is, ha hirtelen éri hasonló kint szerez. Ha a’ fog-felettébb meg-rothadtt, nints más mód annak meg orvoslásához, hanem egyedül tsak a’ kivonás, e’ nélkül a’ fájdalom meg nem szűnik, szája párája meg-büdösödik, inve öszve sugorodik, sőt még-a’ szomszéd fogak-is az által meg-vesztegettetnek, szintén az áll kaptzájának tsontjáig azon kívül a’ rossz fog miá nem ehetik ember azon óldalan lévő fogainak segitségével, azért az egésségesek is meg­tompulnak, és bizonyos kemény tokkal bé héjaztatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom