Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

34

Fogorvoslás 1772-ben.

Közli: Marikovszky György dr.

akkori helyesírás szerint nagytornyai Marikowzki Márton M. D. annak idején franciából lefordította és „hazánk állapottyához alkalmazta“ Tissot Ur M. D. (a lausánai akadémiában az orvostudománynak tanítója) egy könyvét. Lefordította pedig legkivált azért, „mivel hogy nyelvünkön még illyetén könyv nem találtatik“.

A vaskos, 689 oldalra terjedő, munka 1772-ben jelent meg Nagykárolyban ,,A’ N. M. Gróf Karoli Antal Ur Typographiájában“.

Talán érdekelni fogja kartársaimat, ha a fogorvoslásra vonatkozó részt közlöm belőle.

A’ fog-fájásról.

A’ fog-fájás, melly néha olly rettenetes kínnal gyötri az embert, hogy miatta nem tsak nem alhatik, hanem ollykor esze nélkül-is beszél, forrózik, annak felette tüzes daganatot okoz, kelevényt is fur, tsontoknak meg-veszéseket, kórságot és ájulásokat, kiváltképen három rendbéli okoktul származik: 1. A’ fogak’ odvasságától. 2. A’ fogakhoz tartozandó idegetskéknek (nervus) vagy pedig 3. az Ínynek meggyuladásától, melly a’ fogakat alól bé-buritó hártjától ered.

Meg-odvasodván ’s lyikasodván a’ fog, a’ benne lévő inetskét szabadon érdekli mind a’ levegő ég, mind az étel ’s ital, mind pedig magát a ’ fogat rágo-évő nedvesség is, mellyeknek mértékekhez képest kisebb vagy nagyobb a’ fájdalom. Valami azért a’ test mozgását nagyobban indit ja, ezt is neveli, úgy a’ melegség-is, ha hirtelen éri hasonló kint szerez.

Ha a’ fog-felettébb meg-rothadtt, nints más mód annak meg orvoslásához, hanem egyedül tsak a’ kivonás, e’ nélkül a’ fájdalom meg nem szűnik, szája párája meg-büdösödik, inve öszve sugorodik, sőt még-a’ szomszéd fogak-is az által meg-vesztegettetnek, szintén az áll kaptzájának tsontjáig azon kívül a’ rossz fog miá nem ehetik ember azon óldalan lévő fogainak segitségével, azért az egésségesek is megtompulnak, és bizonyos kemény tokkal bé héjaztatnak.