Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-08-01 / 8. szám
652 Ha tehát a gödöllői járásban az egyik kör-iskolafogorvosi rendelő el tud látni 26.632 lakosszámnak megfelelő gyermeket, akkor marad még fenn 44.228 lakos, amelyhez tartozó gyermekeknek ellátása egy kör-iskolafogorvosi rendelő által, tekintve hogy ez a lakosság még több községben lakik, mint a gödöllői körhöz tartozó, nem igen lehetséges. Egy iskolafogorvosi rendelő el tud látni körülbelül 2500 gyermeket, de semmi esetre sem 5000-et, mint azt állítani szokták. Hogy a gödöllői járási iskolásgyermekek legnagyobb része mégis két iskolafogorvosi rendelő által elláttassék, ezen talán egyidőre a munkaidő 4 órára való felemelésével (természetesen megfelelő javadalmazással) lehetne segíteni. Később pedig, amikor már a felsőbb osztályok is mind kezelésben vannak, minden valószínűség szerint egy harmadik kör-iskolafogorvosi rendelő felállítása is szükségessé válik. Ugyancsak megoldásra vár az iskolafogorvosnak a körhöz tartozó községekbe való kijárásának a kérdése is, mert a vasút nem igen látszik erre alkalmasnak, még a gödöllői járásban sem, mely pedig az ország vasúttal legjobban behálózott járása, mert itt is vannak községek, mely az állomástól 1—3 kilométerre esnek, mely útnak naponként kétszeri gyalog megjárása nem igen eszközölhető. Azonkívül a vonattal való utazás is főleg a rossz összeköttetések miatt napi 2—3 órát is igénybe vesz, úgyhogy a vonattal való közlekedést mindennapos kijárásra már eleve alkalmatlannak kell mondani. A kör-iskolafogorvos természetszerűleg csak egyik községében lakhat a hozzátartozó körnek. Munkahelye pedig az évnek egy nagyobb részében a távolabbi községekben van, mely út, mint fent jeleztem, napi 2—3 órát is kitehet, úgyhogy a tulajdonképpen napi 3 óra munkaidő helyett az utazással együtt sokszor 6 órát is el van az orvos foglalva. Ezt az utazási időtöbbletet, valamint magát az utazást a körorvosi utazási átalány mintájára lehetne talán úgy rendezni a körhöz tartozó községek hozzájárulásával, hogy ez az iskolafogorvosnak egy gyors gépjárműn való kijárását tenné lehetővé. Ilyen módon azután az utazási idő is rendkívül lecsökkenne. Úgy gondolom, hogy az a 2—3 óra, néha még ennél is nagyobb időtöbblet, amelyet a kör-iskolafogorvos naponta az utazással eltölt, nem kívánható és eszközölhető anyagi megtérítés nélkül, hanem épúgy, miként más tisztviselők, úgynevezett kiszállásaik alkalmával egy bizonyos utazási pótlékot kapnak, ugyanúgy a kör-iskolafogorvosi állásoknál is bizonyos utazási pótlékról kell gondoskodni. Ez az utazási pótlék annál inkább csökkenthető, minél kevesebb időt vesz
