Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
43 infeetiót nem akadályozza meg, minthogy a gyökércsúcs elzárása hiányos. A tanulságos füzetet ez igen aktuális kérdéssel foglalkozó kartársaknak melegen ajánlom. A kiállításra eleget mond, hogy Thieme kiadása. Morelli. L. Williams, W. Gies és Ch. Bödecher: Vita a fogzománc szerves alkotórészeiről. (Discussion Concerning the Organic Content in Dental Enamel.) The Dental Cosmos 1927. 2. szám. Williams (1893.) kitűnő mikrophotographiák alapján azt állította, hogy a fogzománcban semmiféle organikus anyag nincs. Bödecker-nek sikerült őt nézete helytelen voltáról meggyőzni. Gics vizsgálatai alapján a szerves alkatrészt albuminátoknak találta. Bödecker szerint 1. az. újonnan áttört fog zománca még nem érte el a teljes elmeszesedés fokát; 2. a posteruptiv meszesedé« a fogbél felől történik anorganikus sók kicsapódása által. 3. zománc organikus mátrixa lényeges szerepet játszik a szervetlen sók elosztásában. 4. Valószínű, hogy míg az egyén egészséges, a zománc megőrzi a fogszú elleni normális ellenállását. 5. Ha az elmeszesedés befejeződött, akkor a circulatio a zománcban ismét helyre állhat és azt a fogszú iránt hajlamossal)!»! teszi. Ezen tételek tisztázására iBödecker 10 kérdést ad fel, melyekre a cikk keretén belül Williams- sál és Gies-sel polemizál. Ez a része a cikknek referálásra nem alkalmas. A vita eredményét a következőkben összegezik. A zománc posteruptiv elmeszesedését az odontoblastok tuburalis nyúlványai fejezik be. Egészséges egyénnél a zománc elmeszesedése oly fokot ér el, hogy a fogon belüli circulatio csak a zománc belső (4-éré, illetve '/„-ára terjed és a dentin teljes tömegére. Pathologiás körülmények közt a circulatio a zománcba megnő és ez a fogat a szuvasodásra hajlamossá teszi. Hogy ennek az anorganikus sók kivonása, avagy más körülmény az oka, azt további vizsgálatoknak kell eldönteniük. Ez a tény magyarázza ugyanazon egyének különböző hajlamosságát a fogszúra egészséges és beteg állapotában. A sokat vitatott organikus matrix tényleg megvan a fogzománcban. Az újonnan áttört fog zománca még nincs ,oly fokban olmeszesedve, mint a későbbi élet folyamán. A későbbi elmeszcsedés történhetik a nyál sóinak osmosisa által, vagy pedig a pulpa útján a dentinen keresztül. A fogbelet a zománc szerves mátrixával összekötő csatornákat kimutatták. Az odontoblastok által termelt, illetve szállított anorganikus anyagok vegyileg a dentinben és zománcban teljesen egyenlőek. A mesodermalis szövet azt a képességét, hogy ektodermalis szövetet tápláljon, analog esetben is látjuk, például a kötőszövet a felette lévő cpidérmist látja el nyirokkeringés útján. R. H. Yvy: Sebészi eljárások a száj- és állcsontok szerzett torzulásainak gyógyításában. (Surgical Treatment of Aquired Dcformites of the Mouth and Jaws.) Dental Cosmos, 1927, 2. szám. A szerzett torzulásokat a szerző négy csoportba osztja: 1. A száj lágy részeinek hiánya. 2. A felső állcsont és szájpad defektusai. 3. Az alsó állcsont rosszul gyógyult törzséből eredő deformitások. 4. A mandibula oly deformitásai, melyek a csont pusztulása folytán jöttek létre (betegség, seltészi beavatkozás stb.). Az első csoport oka igen sokféle lehet. Akadályozhatja a beszédet, az állcsont rágáshoz szükséges mozgásait, prothesisek hordását. A vestibulum obliteratiója esetén nem mindig elégséges a hely felvágása és a műtét után közvetlenül valamely idegen anyag (guttapercha) behelyezése. Transplantatio
