Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
44 válhat szükségessé. Teljes vastagságában is elpusztulhatnak a lágyrészek, amikor is a keletkezett lyukon a nyál és étel kicsorog a beteg szájából. Az ily hiányokat is nyeles lebennyel ajánlatos pótolni. A második csoportnál szabályként állíthatjuk fel, hogy a felső állcsont nagyobb hiányát intraoralis prothesissel pótoljuk. Kisebb svpliilitikus vagy traumás hiányokkal mucoperiostalis lebennyel fedhetünk. Nagyfokú ankylosis esetében legjobb eredmény a Giglifűrésszel végzett vágás adja, mely vágást közvetlen az angulus fölött kell ejteni. A harmadik csoportba tartozó esetek még mindig elég gyakoriak, mert a sebészek nagy része nem tulajdonít kellő fontosságot a helyes artilculatiónak. A kezelés ily esetekben a törés helyén újból szétválasztani a csontot és a helyes helyzetben rögzíteni. Aránylag egyszerű a helyzet, ha elegendő fog van a szájban. A fogatlan szájban Black által ajánlott kaucsukdarab használata ajánlatos, melyet az állcsonthoz kötnek dróttal. A drótot a csontba fúrt csatornáeskán vezetik át és a kaucsuk fölött kötik meg. 2—3 ily drót semmi zavart sem okoz. Ha a beteg' már hordott alsó darabot, úg'y azt igen jól föl lehet használni. Kerüljük azonban a csontvarratokat. A negyedik csoport okai daganatok, sérülések, osteomyelitis, lehetnek. Osteomyelitis 4—ö éves gyermekeknél elég gyakran társul tejőrlőfogak alv. absc.-ához. A torzulást helyes kezeléssel gyakran meg lehet akadályozni. Ha már a deformitások kifejlődtek, sinezéssel, át ültetésekkel gyógyítunk. A szerző bőven tárgyalja úgy a csípőcsont tarajából vett, mint az osteoperiostalis transplantatum műtétének technikáját, úgyszintén a műtét utáni kezelést. Die Fortschritte der Zahnheilkunde nebst Literaturarchiv. (A foggyógyászat haladása irodalmi szemlével.) Herausgegeben von Julius Misch dr., Berlin. Február, 1927, Lief. 2. Verlag Georg Thierne, Leipzig. Ára körülbelül 6 pengő. Max Reinmöller: Instrumentenlehre, Asepsis und Antisepsis. (Müszertan, aseptika és antiseptika.) Miután a műtéti technika egyáltalában nem változott, új műszerekre sem volt szükség, azonban a fogorvos műtéti területének tágulásával, főleg az antrummütétek irányában az általános sebészet műszereinek egy része gazdagította a speciális fogászati müszerkincset. így a Killian-féle elevatorium, a Brünings—Bruhn-fóle kampó, a Brenningliaus-féle állkapocsöbölpunetiós tü, stb. Lorenzen vizsgálatai kimutatták a forgalomban levő injectiós fecskendők beosztásának megbízliatalanságát, ez szolgáltatta az okot a Schwenn—Belorol precíziós fecskendő forgalombahozatalára. A különben forgalomba kerülő nagyszámú fecskendőváltozatok alapjában nem sokban különböznek egymástól. Intravénás injectiőra szolgál a Basokad-, vérvételre a Weidlinger-féle fecskendő. Az Ede-tük rozsdamentes acélból készülnek és a többi acél tűknél sokkal ellenállóbbak. A műtőterem túlerős megvilágítását kezdik elhagyni és ehelyett inkább a műtéti területet igyekeznek erősebben megvilágítani. Erre a célra szolgálnak a különböző műszerekre szerelhető kis villanylámpák, melyek nagyon kevés helyet foglalnak el. A konzerváló fogászat területén új műszer a Antaeos-féle gyűrűmatrica és a Donát-féle gyökértömőtű. Említésre méltó a Gebhard-íélo készlet gipszlenyomatok eltávolítására és az Eicke-cég gyökércsapeltávolítója.
