Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
129 munkaközösség kérdését ismertette részletesen. (Az előadás teljes szövegében az 0. 0. Sz. XXXI. évf. 5—6. számában fog megjelenni. A nagy lelkesedéssel fogadott és jövőnkre nézve eminens érdekeinket felölelő előadás után Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár emelkedett szólásra: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 Ha egy fináncminister az általa készített adó javaslatról merész phantasiával azt mondhatta, hogy ezek olyan szépek, mint egy beethoweni symphonia: akkor engedtessék meg egy szerény fogorvosnak, hogy cigány módjára szintén a saját lovát dicsérhesse. A fogászatnak általam dióhéjban vázolt történelmi körforgásában : ahogy eleinte az orvostudománnyal közös forrásból fakad és azzal együvé tartozik, ahogy aztán attól elszakadnia kellett és levetve a származás gőgjét, alacsony sorban tengődnie kellett, majd ahogy saját erejéből talpraáll és egyre magasabbra emelkedik, míg végül ismét visszakerül az orvostudományhoz: ebben a körforgásban van szükségszerűség, céltudatosság, akarat és erő — tehát harmónia és szépség! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egykor a falusi kislány jött Pestre — emlékeznek Czuczor Gergely bájos költeményére? — és elbámészkodván a sohsem látott, csodás nagy városon, szinte önkéntelenül szakadt ki leikéből a sóhaj: Jaj, be szép az a Pest ; Istenem, be szép ! Es benne milyen úri, mily szelíd a nép. Ma visszájáról láthatjuk a helyzetet: pestiek lejöttünk a vidékre és noha éppen nem vagyunk naivak, mint az egyszeri kislány (lelkűnkről már régen lekopott a naivság minden himpora), körültekintve ez eddig közelebbről nem ismert vidéki városon: ámulatunkra kultúrcentrumot látunk: mindenféle kultúrát, modernséget, haladást: ime kiszakad lelkűnkből éppen olyan önkéntelenül és meghatódottan, mint a falusi kislányéból a sóhaj : Jaj, be szép ... Somogy. .., Istenem, be szép! S benne milyen úri, mily kedves a nép. És kiteregetjük mi is almáinkat — kis tudásunk szerény gyümölcseit — önök előtt és ugyancsak ámulunk a falusi kislánnyal, milyen szívesen látnak minket és milyen szívesen veszik almáinkat. De ezentúl, most már eltérőleg a falusi kislány naiv csodálkozásától, bennünk sápadtlelkü és hitű pestiekben felüti fejét a kétely, a sanda gyanú : veszik?!..., de hátha csak puszta vendéglátó udvariasságból veszik — hiszen olyan úri ez a nép! —, de vájjon beveszik-e? Vagyis velünk éreznek-e szívbelileg, amikor idejöttünk, hogy a fogászat közegészségügyi fontosságáról beszéljünk Önöknek? Érzik-e, hogy ez alkalommal is orvosok állanak Önök előtt, társai a többi orvosoknak és a fogászat, mint testvértudománya minden más orvosi tudománynak? Mert a történelem tanúsága szerint a fogorvoslás egy tőn fakadt minden más orvoslással. Hogy hol, mikor, ki tudná azt ma már megmondani? Költőiesen a biblia fejezi ki: akkor, amikor az Ür angyala kikergeté az első emberpárt az édenkertjéből. Mert akkor szakadt az emberre minden lelki és testi baj és ettől a pillanattól fogva szinte ösztönösen keresi vissza elvesztett lelki és testi üdvét. Ősi időkben Isten szolgáinál talált mindkettőre írt : a papok voltak az első orvosok, tehát bízvást mondhatjuk, hogy az első fogorvosok is, 4
