Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
962 (112.026/1911. B. M. Szabályrendelet 4. §-a). Az ilyen felírású címtáblák elkobzandók. (B. 79.831/1914. XV. Székesfőváros Tanácsa.) Az úgynevezett fogművesek (fogtechnikusok), kik mesterséges fogak, vagy fogsorok készítésével foglalkoznak, nem fogorvosok, s így a szájüregben semmiféle műtétet nem végezhetnek, sem pedig fogászati gyakorlatot nem űzhetnek — így állapítja meg már az 1871. évi 18.644. B. M. R., s ezek csakis a „fogműves“ vagy a fogműves (fogtechnikus)“ elnevezést használhatják (90.948/1899. B. M. R.). A fogművesi ipar képesítéshez kötött mesterség s „a fogművesek csakis technikai készítmények előállítására és eladására jogosultak“, de másra nem (12.941/1903. K. M. R., 112.026/1911. B. M. R. és a Szabályrendelet 3. §-a; 27.633/1919. N. M. R.). A népegészségügyi minister 1919. évi 112.026. sz. rendeleté előírja, hogy „az I. fokú egészségügyi hatóságok kötelesek fogászati műveletek végzésére nem jogosult fogmüvesmesterek, fogművessegédek és tanoncok tevékenységét hatósági orvosok közbe'jöttével az illető műhelyekben váratlanul és ismételten ellenőrizni... stb.“ — s mégis azt látjuk, hogy urbi et orbi folyik a kuruzslás részben hatóságaink nemtörődömsége folytán, mert nem ismerik fel a veszélyt, hogy ezek az üzemek — a fenti rendelet megállapítása szerint is — a közönség testi épségét veszélyeztetik, részben mert nem ismerik a fogorvoslás gyakorlására vonatkozó törvényeket és rendeleteket. Ezért határozta el a Magyar Fogorvosok Egyesülete az Alsó-Dunántúli Fiók indítványára, hogy a fogorvoslásra vonatkozó törvényeket és rendeleteket összegyűjtve kiadja, s megküldi minden vármegyei tiszti főorvosnak és járásorvosnak, — részben, hogy ezen hatóságoknak, de a bíróságoknak is törvényszabta kötelességük teljesítésében támogatására legyen, részben, hogy a fogorvos kartársak is ismerjék a módokat, melyekkel közegészségügyünknek ez a rákfenéje végre kiirtható. A 112.026/1911. B. M. R. szerint az elsőfokú közegészségügyi hatóságoknak feladata, „hogy a fogművesek működését a legszigorúbban ellenőrizzék és azokkal szemben, akik e szabályrendelet ellen vétenek, panaszok bevárása nélkül hivatalból járjanak el“ — s erre kötelezi a hatóságokat — az eljárás pontos körülírásával — a fentebb idézett 1919. évi 112.026. sz. N. M. R. is. A kuruzslás ellenőrzése tehát a város (község) kötelessége (1908. évi XXXVIII. t.-c. 1. §.) ; törvényhatósági joggal felruházott és r.-t. városokban az elöljáróságé, nagy- és kisközségekben a bíróé és jegyzőé (2. §.), illetve a városi, községi orvosé (9. §.), aki kuruzslás esetén úgy a községi elöljáróságnak, mint az elsőfokú közegészségügyi hatóságnak jelentést tenni köteles. (9. §. 2. pont.) Az elsőfokú