Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
50 A röntgennel foglalkozó orvos és a segédszemélyzet megvédésére a röntgencsövet oly védőszekrénnyel kell ellátni, mely a melléksugárzás sugarait elnyeli. Nagy veszélyt rejt még magában a röntgenapparatus, tudniillik minden Röntgenkészülék magasfeszültségű árammal dolgozik; főleg a modern kis készülékek azok, amelyeknél sok halálos áramütés fordul elő. Ezeknél az apparátusoknál használt lábkapcsoló igen veszélyes, tudniillik igen könnyen történik akaratlan bekapcsolás. Mindenesetre a padló, ahol a készülék áll, lehetőleg egy száraz és vastag szigetelő anyaggal fedett legyen, hogy abban az esetben, ha valaki a vezetékkel érintkezik, a föld felé szigetelve legyen. Azonkívül igen fontos, hogy az az orvos, aki röntgennel foglalkozik, ne vegye ezt felületesen és képezze ki magát alaposan, nehogy sok kárnak az elégtelen kiképzés legyen az oka. Heller dr. Prof. Dr. H. Bluntschli: Rückwirkungen des Kieferapparates auf den Gesamtschädel. (Az állcsontok visszahatása a koponyára.) Zeitschrift für zahnärtzliche Ortopädie, H. 3. 1926. Szerző kiemeli, hogy a régebbi anatómiai kutatás úgy tekintette a koponyát, mintha egy normális illetőleg ideális állapota léteznék. Az individuális változatosságokat figyelmen kívül hagyta. Az újabb kutatás éppen ez utóbbiakra fekteti a fősúlyt és minden koponyát illetőleg egyént kettős szempont szerint vizsgál: 1. mennyi az öröklött rész (genotyphus) és mennyi az individuális varians (phänotypns). Szerző Roux, Mollison, Pfister stb. vizsgálataira hivatkozik. Boas vizsgálatai kapcsán bebizonyitottnak mondja, hogy külső befolyások megváltoztathatják a koponya- illetőleg testalkatot. Fischer ugyanazon a nézeten van, hogy csupán a phänotypus változtatható meg, az öröklési tendencia nem változik. Majd a fejlődéstanra hivatkozva kimutatja, hogy az úgynevezett basal íveknek, amelyekből a felső és alsó állcsont, valamint a fogazat is kifejlődik, egymáshoz való helyzete és viszonya, mily döntő befolyással van az egész koponya fejlődésére, alkatára. Egészen jelentéktelennek látszó külső befolyások, mélyreható változásokat tudnak létrehozni, amennyiben a koponya és az állcsontok egész fejlődési menete megváltozik. Ami az orthodontiát illeti, úgy ezen kísérletes vizsgálatok tanulsága az, hogy minél fiatalabb korban kell beavatkozni, amikor még a beavatkozásunkkal az állcsontok és a fogazat egész fejlődési, növekedési tendenciáját sikerül befolyásolnunk. Rehák. Dr. M. Lipschitz (Berlin): Zwei Fälle von Dehnung des Unterkiefers im Gebiet der Frontzähne. (Alsó állkapocs frontális része tágításának két esete). Zeitschrift für zahnärtzliche Orthopädie, H. 3. 1926. Szerző az Angle által megadott, az alsó tejcaninusokba vagy tejmolarisokba erősített G-drót segítségével történő tágítás egyszerű és praktikus voltára hívja fel újólag a figyelmet. Majd két ilymódon kezelt és gyógyult eset mintáit közli. Rehák. Vethake E. Mitchell: Surgical Prosthesis, (Sebészi prothesis.) The Dental Digest 1926. Okt. 10. szám. Bevezetésül a szerző a lényegnek megfelelőbb elnevezést ajánl. Az arc- és szájpadhasadékokat, minthogy azok sohasem képeztek egy egészet, hanem a rendellenesség éppen a hiányos egyesülés folytán jött létre, tehát nem is
