Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
51 „hasadhattak, miért is nem egyesülteknek“ (un-united) nevezi. A kemény és lágy szájpadlás rövid anatómiai, majd functionalis ismertetése után, tapasztalatai alapján a következő két megállapítást teszi: 1. az ily rendellenességek kezelésének főcélja a beszéd javítása, 2. ezt a célt prothesissel inkább érjük el, mint műtéttel. További fejtegetések helyett három esetet közöl le. Az első egy 19 éves leány, kit 21/, éves korában egy kitűnő sebész a műtétről lebeszélt és azt tanácsolta, hogy későbbi korban prothesist csináltasson. A szerző közli annak a prothesisnek a fényképét, mellyel kitűnő eredményt ért el. A második esetben már történt műtéti beavatkozás (ötször), minek eredményeként a nyulajak korrigálása tökéletes, a kemény és lágy szájpad azonban rettentő módon megcsonkítatott. A patiens Angle II. В-be tartozó. Több fog eltávolítása után készült kétrészes prothesis ábráját is leközli. Az ajakrés szűk volta akadályozta a prothesis egydarabban való behelyezését. A harmadik eset a sebészi prothesis sokféleségét mutatja. A beteg mandibulája középvonalától a ramus ascendensig terjedő cystáját irtották ki. A megmaradt jobboldali 7, 5, 4, 3, melyekre egymással összeforrasztott koronákat cementezett, rögzítették az alsó fogpótlást a helyén. A bal felső moralist koronával meghosszabbította, ebbe kapaszkodott az alsó darab bal végén lévő U-alakú aranydrót. Természetesen a műtét után hat hétig az alsó állcsont sínezve volt. A sín öntött ezüstsín volt, melynek ügy alsó, mint felső csövecskéi egy szintbe estek. Ezekbe helyezett csap rögzítette az alsó állcsontot. Láng dr. Bunting, Nickerson, Hard: Further Studies of the Relation of Bacillus Acidophilus to Dental Caries. The Dental Cosmos 1926. Okt. Miller eredeti megállapítását, hogy fogszuvasodásnál az első laesiót a savtermelő mikroorganismusok okozzák, el kell fogadnunk. Újabb tanulmányok ugyan beigazolták, hogy ezek a bacteriumok nem oly sokfélék, mint azt Miller gondolta. Goadby izolált egy savtermelő bacillust, melyet B. necrodentalisnak nevezett el és melynek a zománc decalcinálásában nagy szerepet tulajdonított. Később megváltoztatta ebbeli nézetét és bizonyos streptococcusokat tart a szuvasodás okozóinak. Ezt a nézetét Kantorovicz és Baumgartner is osztják. Nemrégen irt le Clark egy szerinte cariest okozó új streptococcusféleséget strept. mutánst, melyről feltételezi, hogy bizonyos körülmények között bacillusalakot vesz fel. Kligler ezzel szemben kevesebb streptococcust talált szuvasfogú szájban, mint ép fogazatnál. Howe és Hatch-chal együtt a B. acidophilusl, a B. bifidust, továbbá azokat a különböző bacillusokat, melyeket B. x. m. és z.-пек neveztek el, tartja a caries okozójának. Fényt derített erre a kérdésre Mc. Intosh, James és Rodriguez kísérlete. Ezek a búvárok savanyú táptalajon vizsgálták a száj flóráját és azt észlelték, hogy az organizmusok nagy része elpusztult. Megállapították, hogy 1. B. acidophilus minden kezdeti cariesnél praevaleál, 2. B. acidophilus-tenyészet kedvező körülmények között carieshez hasonló elváltozást hoz létre 6—8 nap alatt a fogon, 3. B. acidophilus igen sok alakú, a táptalajtól függően a leírt B. necrodentalishoz, lactobacillus odontolyticushoz stb. lehet hasonló. A szerzők kísérleteiket három szempont szerint végezték. 1. A B. acidophilus gyakorisága a carieses és a caries immunis szájban. II. A B. acidophilus hatása a fogra állandó érintkezésnél. Hl. AB. acidophilus növekedése különböző antiseptumok használatakor. 4*
