Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

41 2. Hyperostosis maxillarium. Egyesek önálló megbetegedésnek, mások a leontiasis ossea előjelének tartják. 3. Leontiasis ossea. Rendesen a maxilla proc. frontálisának a meg­nagyobbodásával és gátolt orrlégzéssel kezdődik; később az összes koponya­csontok megnagyobbodnak, gátolt a rágómozgás, megvakulás, elmebaj követ­heti. Bockenheimer azonosnak tartja az ostisis fibrosával, mely egy általános csontmegbetegedés. 4. Familiaris hyperostosis. Két esetét írták le. 5. Akromegalia. 3 formája van: a) a progenia, b) ha a felső állkapocs is megnagyobbodik, c) ha az állkapcsok nem vesznek részt az általános meg­betegedésben. A 12—18. életévekben szokott fellépni, ezért valószínűleg belső secretiós eredetű a 6. részleges óriásnövés, mely az akromegáliától főleg abban különbözik, hogy a sella turcica itt nem mutat eltérést. Ezután részletesen leír néhány esetet. Sipos Stefánia dr. Dr. Emerich Blum: Wie ändert ein Jodanstrich die ärztliche und allgemeine Entzündungsfähigkeit der Haut. Deutsche Zahn­ärztliche Wochenschrift, No. 22. 1926. Szerző azt vizsgálta, hogy a jóddal beecsetelt bőrfelület újabb gyulla­dást keltő ingerekkel szemben hogyan reagál. Ezen újabb ingerül Kautharidin­­tapaszt használt, melynek hatására gyulladásos bennékkel telt intraepitheliális hólyag lépett fel. Ezen izgatást Kautharidinnal részint naponta, részint 2—3 napos időközökben végezte, úgyhogy a reagálóképesség megváltozásának, ismétlődő gyulladásos ingerrel szemben — összefüggő, folytonos képét nyerte. Hasonlóképpen járt el a jodecseteléssel szomszédos, egészséges bőr­területen. A jodecsetelés területén keletkezett hólyag exsudativtartalmának fehérje­mennyisége az első napokban megfogyott, míg később ismét megközelítette a kiindulási értéket az egyidejűleg az egészséges bőrterületen létrehozott hólyag fehérje tartalmának. A sejtes reactio olymódon változott, hogy az ecsetelés utáni első napon az exsudátumban nagy tömegben jelentek meg eosinophil sejtek és egyidejűleg fokozott számban basophil, nem granulált „Lympho­­histiosytaer“ sejtformák. Míg az eosinophil-sejtek percentuális száma néhány nap alatt leszállt a normálisra, az utóbbiaké még emelkedett, esetleg az összes sejtes elemeknek több mint 900/0-áig. A sejtes reactiónak ezen megváltozása a jodecsetelés után több mint két hétig tartott. Az egészséges, nem befolyásolt börterületen is megváltozott a reactio. Az eosinophil-sejtek itt nem szaporodnak, a „Lymphohistiosytaer“ elemek igen erősen. E reactio azonban csak a jod­ecsetelés után 2—3 nappal — tehát egy bizonyos lappangási idő után — lépett fel s hamarább szűnt meg, mint a jodecsetelés területén. A reactiónak ezen az egészséges területen észlelt megváltozása, mint a jodecsetelésből kiinduló általános hatás fogható fel s előidéző faktorként nem annyira a fel­szívódott jód vehető számításba, mint inkább a joddermatitis területén kelet­kező s a vérpályába lépő bomlási termékek. Úgy a helyi, mint az általános reactio megváltozása, egy nem specifikus ellenállásfokozódás kifejezésének tekinthető. Springer dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom