Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
42 Dr. Christ Josef: Zwei Kapitel aus den Beziehungen zwischen Stoffwechsel und Zähnen. Zahnärztl. Rundschau, 1926, 40. I. Remineralisatio. A fogak és anyagcsere között számos correlatio van (Rachitis, tetania, köszvény stb.) Remineralisatio alatt azt értjük: hogy adhatók vissza a fognak, elsősorban a zománcnak, az elveszett ásványi elemei. Természetesen nem anyaghiánya, mikor már egy cavitás van, hanem akkor, mikor a zománc felületén még csak kémiai elváltozásban történt meg a mészsók kiválása. Ehhez a problémához tartozna még, hogy juthatna vissza a zománchoz az az anorganikus anyagveszteség, mely állítólag bizonyos anyagcserezavaroknál elvész ? Másodszor: volna-e lehetőség arra nézve, hogy rosszul fejlődött (mészsószegény) fogakhoz az anyagcsere útján ezen hiányzó anyagokat valami módon eljuttatni. Újabban mindinkább kételkedünk abban a felfogásban, hogy a kész zománc semminémű anyagcsereforgalomban nem vesz részt. Két módon képzelhető el a remineralisatio; zománcvitalismust feltételezve, a zománc szintén résztvesz az általános anyagcsereforgalomban és benne is van egy bizonyos nyirokáramlás és a fel- és leépítés a pulpától a dentinen át történik. A másik lehetőség az volna: a zománc kívülről a nyálból venné fel a hiányzó ásványi sókat. A zománcvitalismust bizonyítani igyekeztek Gottlieb, Pickerill stb. tudniillik a dentinen át különböző festékanyagok bejutását figyelték meg a zománcba. Azonban többszörös felülvizsgálat negativ eredményhez vezetett, úgyhogy belsőleg adott mészpraeparatumok eredménye meglehetősen kétséges. Ezzel ellentétben a kutatók egyrésze Walkhof, Tiirkheim stb. minden életjelenséget elvitatnak a zománctól és ha van egyáltalán remineralisatio, az csakis exogenúton történhetik. Head., Andresen kimutatják, hogy a nyál határozottan csökkenti a savak mésztelenítő hatását. Morelli szerint a mészdús nyál leszállítja a fogszuvasodás számát. Végeredményképpen biztosat ez a theoria sem mutat fel, azonban nincs kizárva, hogy mész a nyálból, még pedig a zománchártyán át, mely mint semipermeabilis membrán szerepel krístaloid sók alakjában, diffusio útján jut a zománcba. Gyakorlatban Andresen úgy igyekszik a remineralisatiót megvalósítani, hogy a fogakat mésztartalmú anyagokkal dörzsöli be és tényleg egyes esetekben eredményt is tudott felmutatni. Pickerill szerint viszont eredmény csak úgy érhető el, ha a fogak magas mésztartalmú nyállal érintkeznek állandóan. Heller dr. Dr. A. Rywkind, Moszkva: Cementlerakodás a gyökcsatornában és a pulpakamrában. Zeitschrift für Stomatologie 1926/11. A gyökkezelés régi kérdése utóbbi időben ismét napirendre került. De míg azelőtt a csatorna desinfectióját tartották a legfontosabbnak, ma a periapicalis szövetek (pericement) állapotára fektetik a fősúlyt. A periapicalis kötszövet belenő a csatornába az apicalis nyíláson keresztül, mészsók rakódnak belé és igy, mint egy természetes gyöktömés távoltartja az inficiált tartalmát a csatornának a periontiumtól. Másrészt úgylátszik aktiv szövetképződés is történik, melynek eredménye az úgynevezett secundaer cement. Ezért ajánlják, hogy lehetőleg enyhe ágensekkel kezeljük a gyökcsatornát, hogy a periodontiumot kíméljük és e productiv functiókat ne befolyásoljuk.
