Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
29 kötelezheti és kell is köteleznie a hallgatót, hogy legalább e gyógyításnak alapelemeit megtanulja és tudásáról tanúságot tegyen. Kétségtelen ma már, hogy mindenfajta orvosnak kell, hogy némi betekintése legyen a stomatológia tudományába is. Ha majd a belorvos a fogmedernyulvány rostos csontszövetének dentális pathologiájával tisztában lesz, akkor nem egyszer helyes útra terelődik a diagnózis egy-egy úgynevezett criptogen sepsis esetében, ha majd a seborvos tisztába lesz például a fogak betegségeinek következményes sebészi bántalmaival, majd nem elégszik meg egy-egy ilyen tályog kiürítésével, de majd az ok kiiktatására is gondol, ha majd tisztába lesz a gyermekorvos a fogazat alaktanával, meg a fogak fontosságával, nem áldoz fel könnyelműen, idő előtt egy-egy tejfognak vélt állandó őrlőfogat s így nem lesz okozója foganomáliák egész sorának és következményesen a fogszú rapid pusztításának, ha majd az iskolaorvos teljesen tisztán lát a fogbetegségek pathologiájába, majd ezirányú preventív intézkedései is eredményesebbek lesznek, de a szemorvos is gondolni fog egy-egy iritis stb. kórokának felderítésénél a dentális lehetőségekre stb. Úgy gondolom, hogy a gyakorlóorvosnak, de a legtöbb specialista orvosnak is, különösképpen azonban a közegészségügyet hivatásosan szolgáló iskolaorvosnak stb. éppen nem lesz felesleges tehát, ha a fogorvosi pathologiába betekintést nyer. Az általános gyakorlóorvosnak azonban ennél mindenesetre többre van szüksége: bizonyos mértékig gyógyítani is kell a fogbetegségeket, de legfőképpen tisztában kell lennie elméletileg is, gyakorlatilag is a fogextrakciók műtétével és a kapcsolatos kérdésekkel. Nem hiszem, hogy a „foghúzást", mely ma sebészi szigorlatok egyik thesise, valaha is valaki a sebészeti klinikákon megtanulta avagy begyakorolhatta volna s ez érthető is: mert ez a nagy és széleskörű diszciplína e kérdéssel nem foglalkozhatott és nem is foglalkozhatik. Ha pedig a fogorvoslás hallgatását az orvostanhallgató kötelező stúdiumai közé — a felsorolt s még számos más okból — felvenni kívánom, mi sem logikusabb, mint az, hogy az abból való szigorlatoztatást is megköveteljem. Szükséges tehát, hogy az orvostanhallgató tanrendjébe az általános orvosgyakorló igényeit szem előtt tartó oly kollégium vétessék föl, amely a fogbetegségek pathologiáját, a fogbetegségek összefüggését általános megbetegedésekkel, a fogbetegségek sebészi következményes bántalmait, továbbá általános szervi megbetegedések szájjelenségeit tárgyalja és összefoglalja, de továbbá bizonyos mértékig a fogbetegségek gyógyításában is gyakorlatilag útmutatást ad. E célokra hazánkban csupán a budapesti egyetem stomatológiai klinikája áll rendelkezésre. Kétségtelen, hogy minél rövidebb idő alatt, habár egyelőre a legszerényebb formában, talán egy-egy szakambulatorium felállításával vidéki egyetemeinknek is arra kell törekedniük, hogy az ő hallgatóik is éppen úgy megkaphassák stúdiumaik folyamán a szakmából szükségelt tudásmennyiséget, mint a budapesti egyetem hallgatói. Tudatában vagyok annak, hogy ez éppen nem könnyű feladat, de előbb-utóbb meg kell oldani, mert már is nagy hátrányban van a szegedi, a pécsi, a debreceni orvostanhallgató a pestivel szemben, mert kétségtelen, hogy ez okból a pesti orvostanhallgató kiképzése már eddig is tökéletesebb volt. A kolozsvári (most szegedi) egyetemen a kérdés megoldása talán még a legkönnyebb, mert ennek az egyetemnek Kolozsvárott szakklinikája már volt s az állami költségvetésben a klinika személyzetének költségtételei be vannak állítva. Annál is inkább megszervezendő lenne a szaktanítás vidéki egyetemeinken, mert teljesen
