Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
119 meg egy egyesület, halva született az, ha a vezetőség, nem kímélve időt és fáradságot, nem tesz meg mindent annak az érdekében, hogy az ige testté és az eszme tetté váljék. Ennek itt, kedves barátaim, meg van a garantiája, mert egy oly buzgó, lelkes, fáradhatatlan és tapasztalt ember vállalta a munkát mint tisztelt König barátom és meg vagyok győződve, hogy munkatársai is mind szilárd oszlopai lesznek ez alakulásnak. Erre az új alakulásra, mint a tisztelt társaság minden tagjára emelem poharamat! E nagy tetszést aratott felköszöntők után Kratky István dr. helyettes polgármester, emelkedett szólásra: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Méltóztassék megengedni, hogy az Országos Egyesület és helyi alakulat elnökeinek szavai után én mint Nagykanizsa város közönségének polgármesterhelyettese néhány szót szóljak. Önök a magyar kultúra jegyében jöttek ide, ebbe a magyar végvárba, amely 15 kilométerre van a határtól. Ha egy nemzet életében valaha fontos volt a tudomány és irodalom magas fokra való emelése, úgy létkérdés ez ma nálunk, hogy a magyar nemzet azt a magas nívót, amelyet valaha elért, továbbra is megtartsa, sőt a nemzetben rejlő minden érték felkutatásával azt még magasabb fokra emelje. Uraim, akik a magyar tudományt szolgálják, azok egyúttal az újjáépítés munkáját is szolgálják. Kultúra és munka az a két pillér, amelyen a jövőt felépíthetjük. Mikor Önök, hölgyeim és Uraim, ide jöttek, hogy egymás között a tudást fejlesszék, akkor Önök nemcsak a helyi fogorvosoknak szereztek örömet, hanem a város közönsége számára is ünneppé tették ezt a napot, amely örömmel látja itt a magyar fogorvosok representánsait. Ez az összejövetel a tudományos fejlődést szolgálja első sorban és például szolgálhat a többi tudományágnak is. De végtelen örvendetes jelenség ez az összejövetel a kívülállók szemszögéből nézve azért is, mert a kari összetartás, az egymás megbecsülése és az egészséges közszellem ápolására alkalmas. Összefogni a munkában nagy célok érdekében az az erény, amelyet nekünk magyaroknak meg kell tanulni. Ezért engedjék meg nekem, hogy a város közönsége nevében köszöntsem Önöket, érezzék itt jól magukat, minthogy a város Önöket és munkájukat becsüli és értékeli. Mély hatást váltottak ki e hazafias, lelkes szavak a jelenlevőkben. Szabó dr. professzor válaszolt Kratky dr. beszédére: Tisztelt társaság! Rövid időközben immár másodszor vagyunk magyar fogorvosok vendégei egy vidéki városnak. Igazán érdekes nép vagyunk mi, az orvosi tudomány ezen nagy és fiatal hajtása, a stomatologusok. Úgy tetszhetik talán másoknak, hogy mi nem férünk a bőrünkbe, mást csinálunk, mint a többiek. Azt hiszem, jó úton járunk, mikor mi közel akarjuk hozni tudományunkat a magyar néphez, azokhoz, akiket mi laikusoknak nevezünk. Azt akarjuk, hogy értsen ehhez más is és kapjunk mi is más oldalról erősítést. Vagyunk elegen már e szakmában, de azt akarjuk, hogy mindenki egy táborban legyen, hogy az egész ország egy nagy, óriási tudományos központ legyen. Igenis mi megkezdtük ezt az apostoljárást és végig is fogunk menni ezen. A legnagyobb örömmel állapítom meg, hogy ahová csak jövünk, intenciónkat megértik, hisz ime megjelenik körünkben a város feje, representánsa és üdvözöl, mint a tudomány harcosait. Mi ebből erőt merítünk és ezt az erőt köszönjük meg azok nevében, akik itt vannak és itt élnek. A város polgármester-helyettesére és vezetőire ürítem poharam.
