Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
120 A vacsora folyamán még Salamon Henrik dr., egyetemi m. tanár humoros hangon tartott beszédében az orvosi kart üdvözölte, Morelli Gusztáv dr., egyetemi m. tanár és Kahán Imre dr. pedig a jelenlevő hölgyekre ürítette poharát. A hajnali órákig marad együtt pompás hangulatban az egész társaság. Másnap, február 13-án, vasárnap, délelőtt féltíz órakor tartotta a Magyar Fogorvosok Egyesülete Alsó-Dunántúli Fiókja alakuló közgyűlését Freibeiger Lajos dr. (Szombathely) elnöklete alatt. Elnök megnyitó beszédében rámutatott az új alakulás fontosságára és kérte a kartársak támogatását a sikeres munkálkodás érdekében. Mélyen sajnálja, hogy épp az a kartárs, aki eddig is oly fáradhatatlanul és önzetlenül küzdött a dunántúli fogorvosok érdekeiért, betegsége miatt nem lehet jelen. (A jelenlevők éljenzik König dr.-t.) Ezután felolvassa König József ár. beszámolóját az eddigi működésről: Mélyen tisztelt Uraim! Innen-onnan öt éve, hogy 1922 október 15-én ugyanezen helyen megalakult a Dunántúli Gazdasági Szakcsoport. Az Egyesület részéről jelen volt Szabó dr., professzor úr, mint elnök, Simon dr., m. tanár úr, akkori főtitkár s a Dunántúl minden városából számos kartárs jött el. Ezen Gazdasági Szakcsoport az első volt az országban, megelőzve a budapesti gazdasági alakulást is. A Dunántúl fogorvosi kara volt tehát az első, mely a vidéki csoportosulás szükségességét elsőnek felismerte, ha mindjárt kizárólag gazdasági érdekeinek megóvására is. Ez pedig abban az időben nagy dolog volt, mert mint az általam összegyűjtött adatokból kiderült, a kartársak a romló koronánál békebeli honoráriumaiknak i/s—‘/g-áértdolgoztak. Az alakuló gyűlés jegyzőkönyvét a Szemle 1922. évi decemberi száma közölte. Második összejövetelünket Győrött tartottuk 1923 november 25-én; azóta nem volt összejövetelünk, de élénk levelezésben voltam a kartársakkal s a kuruzsló fogtechnikusok és a falazó orvosok ellen tehetségem szerint támogattam a hozzám fordulókat. Ha a Gazdasági Szakcsoport által elért eredményeket vizsgálom, meg kell állapítanom, hogy a személyes kapcsolatok megteremtésén kívül csak a honoráriumkérdésben s a kuruzsló technikusok ellen értünk el valamelyes eredményt. A kuruzslás kérdésében bátorkodom rámutatni Nagykanizsára, hol nincs kuruzsló fogtechnikus. Nincs pedig azért, mert mi, konkrét adatok birtokában, azonnal az ügyészséghez fordulunk, a közigazgatást pedig nem vesszük igénybe. A honoráriumok kérdésében a pénztárak, vasutak diktálnak. Oka : az, aki a pénztári, vasúti fogorvosi teendőket ellátja, nem mer honorárium-harcba bocsátkozni, mert — mondjuk meg nyíltan — a kartársaktól nem kap garantiát, hogy nem fogja más sem vállalni a teendőket. Ezen a téren valamelyes eredményt csak úgy lehetne elérni, ha az Egyesület az Országos Orvos- Szövetséghez hasonlóan, tárgyalásba bocsátkoznék a pénztárakkal és a vasúttal. Ethikai kérdésekben hall az ember panaszt erre is, arra is. Bejelentések e téren még sem történnek, mert akkor a Wunderlichné orvosa kilép — s akkor aztán minden el van intézve.
