Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
114 telenek vagyunk a bal vagy jobb kéz mutatóujjával a sebnyílásoit keresztül a lágyrészeket a csontról letolni, esetleg a musculus pterigoideus szétpreparált rostjain keresztül. Nagyon jó útmutató, ha a lingula éles szélét felkeressük. Ilyenkor rendesen amandibula felhágó szárán keresztül fekvő tűt is tapintjuk, amidőn ujjunk mentén bevezetett műszerrel az idegen testet megfogjuk és kiemeljük. Erre a célra egy külön műszert szerkesztettem, hogy minden nagyobb roncsolás nélkül az ujj mentén az idegen testet megfoghassuk. Ezen műtétek legtöbbje per primam gyógyul, pláne ami nagyon sok esetben sikerült, ha a tűt mindjárt rámetszés után megtaláltam. Ilyenkor természetesen varrattal is egyesítettem a sebszéleket. Amidőn ujjal kellett az idegen testet tapintanom, ilyen esetben nem alkalmaztam varratot a seb per secundam intentionem gyógyult, a beteg legfeljebb kisebbfokú szájzárt kapott, amely azonban néhány nap múlva szintén engedett, sőt el is múlt. Mindezen tapasztalataim nyomán mégegyszer csak azt hangoztathatom, hogy ez a baleset, amely a laikus szemében az orvos hibájának látszik, csak úgy intézhető el, ha a betörött tűt minden gondolkodás nélkül, rögtön vagy minél előbb eltávolítjuk vagy eltávolíttatjuk; megszabadítjuk a beteget az idegen test nyomasztó érzésétől, megszabadítjuk a beteget az idegen test okozta esetleges következményektől, de megszabadítjuk magunkat is attól a látszattól, hogy hibát követtünk el. Wonnesch Frigyes dr. oki. műtűsebész.
