Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
115 A Magyar Fogorvosok Egyesülete Alsó-Dunántúli Fiókjának megalakulása Nagykanizsán. „Egyesületünk életrevalóbb ma, mint valaha, mert lépést tart a változott időkkel, nyitott szemmel jár és a látottak szerint cselekszik.“ E szavakkal jellemezte a helyzetet néhány év előtt Sturm József dr. elnökünk a miskolciak egy gyűlésén. Szólt és cselekedett. A Magyar Fogorvosok Egyesülete eddig csak szűk keretek közt folytathatta működését a szervezkedés lehetőségének hiánya folytán. Új alapszabályaink azonban már módot nyújtanak nekünk erre is. Megindult a mozgalom az egyesületben, hogy magába olvassza az ország összes fogorvosait és a stomatologiával foglalkozó orvosokat is. Ez természetesen csak a decentralisatió útján volt lehetséges. Szeged és Miskolc fiókjukat már megalakították, ezt követte február 13-án Nagykanizsa, ahol, a magyar kultúra e végvárában, az alsó-dunántúli fiók alapköveit rakták le. A prioritás azonban Nagykanizsát, azaz a Dunántúlt illeti, mert már 1922-ben felismerte König József dr., ez a rendkívül agilis, széles látókörű és önzetlen kartársunk, a szervezkedés fontosságát és megalakította a Magyar Fogorvosok Egyesületének Dunántúli Fogorvosok Gazdasági Egyesülését, megmutatva kezdeményezésével azt az utat, amelyen a magyar fogorvosoknak haladni kell, ha meg akarják tartani azt a helyet, amelyet a stomatologia történetében eddig is elfoglaltak. Ez alkalommal rá szeretnék mutatni a vidéki egyesülések fontosságára, hogy felhívjam még szervezetlen kartársaink figyelmét e kérdés nagy horderejére. Az orvosi rend szociálizálódása napnap után nagyobb mérveket ölt. A nehéz gazdasági helyzet, az orvosi túlproductio a megélhetést létalapjaiban támadja meg. Az egyre szaporodó pénztárak és betegsegélyzők, amelyek a társadalom minden rétegét, mondhatnók, majd kivétel nélkül magukba zárják, a lét vagy nemlét nagy problémája elé állítják az orvosokat. 3*
