Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-03-01 / 3. szám

187

E. Nivard: L’anesthesie regionale en odonto-Stomatologie. „La semaine Dentaire“ kiadása, 1925. 271 oldalon, 81 ábrával.

Szerző az érzéstelenítések három csoportját különbözteti meg: helybeli-, vezetéses- és általános érzéstelenítést. Az általános érzéstelenítés nem alkalmazható a fogorvosi gyakorlatban, a helyi viszont nem vezet mindig a kívánt eredményhez (!), mint egyedüli alkalmas eljárást, a regionalis anaesthesiát propagálja s hogy ezen érzéstelenifési eljárás nincs kellően elterjedve, annak oka az, hogy az említett módszer a műtéti terület abszolút anatómiai ismeretét követeli meg s éppen ez hiányzik leggyakrabban s okozza az avatatlanok sikertelen eseteit. Könyve nagyrésze a száj topográfiái anatómiájával foglalkozik s a már ismert anatómiai viszonyokat jó ábrákkal érzékelteti. Anaestheticuninak az adrenalint és novocaint ajánlja, instrumentáriumában pedig a Fischer-fecskendőt dicséri; a legtöbb anaesthesist a bajonett-alakban hajlított toldalékkal végzi (1). A tűk közül a 45°-ban köszörült tűket ajánlja. Ezután bőségesen kitér az egyes regiók érzéstelenítésének technikájára, melyeket szemléltető ábrákkal kisér.

Madarász Erzsébet dr.

Prof. Gunnar Holmgren, (Stockholm.) A felső állcsont rosszindulatú daganatainak sebészi kezeléséről. Budapesti Orvosi Újság, 1926, 3. szám.

Régente, sőt 1900-ig még maga G. Kilian is azt a nézetet vallotta, hogy a rosszindulatú állcsonti daganatok megoperálása a nagy sebészet körébe tartozik. A rhinológia sebészetének kifejlődése óta kiderült, hogy a korai kórismét csak a rhinológia eszközeivel állapíthatjuk meg.

Gunnar Holmgren eleinte a szokásos állcsont resectiót végezte, de midőn látta, hogy a recidivák igen gyakoriak, akkor radikálisabb eljáráshoz folyamodott, amennyiben az orbitát tartalmával együtt eltávolította, úgyszintén a homloküreget és rostasejteket. Az amerikaiak égettek, ennek hátránya, hogy nem lehetett orientálódni. A helyi anaesthesia is gyakran nem elégséges, miért is chloroform-narkózisra szorulunk, a könnyen robbanó aether sem használható. 1922-óta sebészi diathermiával dolgozik. Szerző kokain ecsetelésekkel és ‘/«‘/o-os novocain befecskendésekkel igyekszik az érzéstelenséget elérni; a processus pterygoideust alaposan kitisztítja, igen nehéz a rostasejtek, s az iköbölnek a kitakarítása. Igen gyakran a makrokopice intactnak látszó kagylónyálkahártya, s az üregek mucoperiostja szövettanilag rákosán beszűrődött. A lamina cribrosa igen veszedelmes terület menigitis szempontjából. Műtét után Mikulicz-féle zacskós kötést tesz 1—2 napra a sebüregbe. A seb kezd két hét után tisztulni, a csontrészek azonban csak hónapok múlva töködnek ki. Ha granulátió van, kimetszendő, s ha rosszindulatú, égetni. A gyógyuló sebbe a prothésist minél előbb el kell helyezni, miért is még műtét előtt lenyomatvételre a beteget átadja fogorvosnak.

Bár a műtét kimenetele halálos lehet, Holmgren statisztikája szerint 3°/o, mégis ajánlja a műtétet a beteg életének meghosszabítása érdekében; az operáltak 20%-a három évnél tovább volt recidivamentes. A betegek rádium utókezelésben részesülnek; a diathermiával operált betegek maradtak legtovább tünetmentesek; hozzávehetjük a vértelen dolgozást, s a külső metszés feleslegességét. Mindezek amellett szólnak, hogy a sebészi diathermia a legjobb műtéti eljárás.

Rejtő S. ref. után: Czeizel Ida dr.