Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-03-01 / 3. szám
188 Morelli Gusztáv dr., egyet. ш. tanár: Az idült fogínygyulladás {pyorrhoea alveolaris) kezelése. (Előadás aM. F. E. 1925 március 26-iki tudományos ülésén.) Budapesti Orvosi Újság, 1926, 5. szám. A pyorrhoea alveoláris klinikai tünetei igen tipikusak, de kezelése a fogorvoslás legnehezebb feladatai közé tartozik. A fog a hozzátartozó paradentiummal végszervet képez, bármely részének pusztulása az egész fog pusztulását jelenti. A fogíny hámja a zománccement határon hozzáfekszik a foghoz, széleinek zsugorodásával (atrophia) mind mélyebbre húzódik, miáltal a zománc-cementhatár, majd a cement kisebb-nagyobb részben csupaszon marad, s a fog meghosszabbodottnak látszik. A cementnek ezen lecsupaszodása senilis elváltozás, azonban előfordul a fiatalkorban is, ilyenkor atrophia alveolaris praecoxról beszélünk. Előrehaladott stádiumban a fogak mozogni kezdenek, ki is hullanak, az egész a fogíny gyulladásos tünetei nélkül folyik le. A lig. circulare, mely a Scharpey-féle rostok legkülső része, az atrophia előhaladásával a külső rostok szerepét az alsóbbak veszik át. Periodontális rés alatt értjük a fog és alveolus csontos fala közti tért, mely normálisan 0.2—1.0 mm., de szövetekkel van légmentesen kitöltve. A gingivaszél és a fogszövet között niveaukülönbség van, mely tasakképződéshez vezet; minél mélyebb a tasak, annál inkább lesz fogkőlerakódás, retentió, váladékpangás színhelye. Mindeddig pyorrhoea alveolaris alatt a fognak szöveteiben lefolyó összes bántálmakat értettük, ma két csoportot különböztetünk: I. paradentitiseket, melyek lobszerü tünetekkel jelentkeznek, s II. paradentosisokat, ahol lobos tünetek nélkül egyszerűen csak atrophiás folyamatok vannak. A paradentitis hat cardinalis tünete: 1. A foginy lobszerű elváltozása. 2. A rendesnél mélyebb fogínytasak. 3. A tasakból ürülő genyszerű váladék. 4. A foginy szélen és alatta fejlődő fogkő. 5. A csontos alveolus sorvadása, eltűnése. 6. A fogak mozgása, majd kihullása. A betegség kifejlődésében bizonyos tényezők szerepelnek, ezek lehetnek: constitutionalis okok és dispositionalis, vagy helyi okok. Jellemző a paradentitisekre, hogy a fogínyszél lobja nem activ hyperaemiás, hanem livid vörös a keletkezett fogínytasakból gennyes váladékot lehet kipréselni, a hám alatt gömbsejtes beszűrődés, granulatio fejlődik; a fogmeder fala tönkremegy, a fog meglazul, majd kihull. Alsó molarisoknál csonttasak is fejlődhet, miután itt a fogak az állcsont szivacsos csontjába, vannak ágyazva, s ezek megmaradnak; különösképen praedilectiós helyei tályognak, sipolynak. Kezelés szempontjából a fognak meglazulásában három stádiumot különböztetünk meg : 1. A mozgás a rendesnél nagyobb. 2. A fog a verticalist kivéve, minden irányban mozgatható. 3. A fog verticalisan is mozogható. Ilyenkor minél előbb eltávolítandó. A paradentosisokat jellemzi, hogy a fogínyszélen sem lobszerű elváltozás, sem váladékképződés nincs. Megkülönböztetjük az atrophia senilist és atrophia alveolaris praecoxot, Distrophie, mely a processus alveolaris egyes részeinek kóros degenerátiója és egyidejű regenerátiója folytán áll ellő, s klinikailag a fogak vándorlásában áll. Atrophia diffúza a processus alveolarisban szabálytalanul fellépő csontatrophia, mely paradentitisre vezet.
