Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
105 Megemlíti még szerző, hogy egy esetben, mikor a műtét utáni 8 ik hónapban recidivával jelentkezett a beteg, Röntgenbesugárzás után teljesen visszafejlődött a daganat. Balogh. Dr. Hellmuth Fürst, Hamburg: Újabb adatok a karieskutatáshoz. Kísérleti adatok a fogzománc physikalis-chemiájához. (Vierteljahrschrift f. Z. 1925. II.) Szerző kutatásaiban Türkheim hamburgi magántanár praktikus irányú caries-vizsgálatai alapján dolgozott. Igen fontos szerinte, hogy a caries-kutatás egységes irányban történjék és koncentrálódjék azon a ponton, mely a carieskutatásnál egyedül fontos — a zománcfelszín kérdésénél. A zománcfelszin, illetve ennek összefüggése a nyállal — Türkheim vizsgálatainak a középpontja. Általában rendesen összetévesztik a caries-kutatásnál az aetiologiát az előidéző okokkal. Miller, Boedecker és mások theoriái nem adnak feleletet arra a kérdésre, hogy egyazon körülmények között, miért lesz cariestől mentes némelyik fog és miért több a carieses ápolt száj, míg az ápolatlan esetleg cariesmentes marad ? Ajánlja, hogy minden caries-kutató tartsa szem előtt Picherillnek azt a mondását, amely szerint: „A fogcaries nem egy oknak a következménye, hanem az eredője több egyazon irányban ható erőnek, melyek hosszabb ideig együttműködnek. Picherill szerint a caries keletkezésénél illetve ennek a megelőzésénél a legfontosabb szerep a nyálban oldott sóknak jut. Szerinte a cutikula dentis egy félig áteresztő hártya, melyen kristalloid oldatok áthaladhatnak, de koloidok nem. A nyálban levő Ca-sók (tehát krislálloidok) behatolva a zománcba ott egy igen resistens vegyületet, a ealcoglobulint alkotják, mely cariesszel szemben bizonyos mértékben immunissá teszi a fogat. Ha tehát a nyálban sok a kristalloid, kevesebb lesz a caries, ha sok a kolloid (mucin) vagyis sűrű, a nyál több lesz, — amit klinikai tapasztalatok is igazolnak. Csak maga az alaphypothesis nem bizonyított még kísérletileg, tudniillik az, hogy a cuticula valóban semipermeobilis hártya-e vagy sem ? Hasonló nyomokon halad Andresen is, aki azt tartja, hogy kulturember nyálának nincsen olyan erős mineralizáló hatása, kevesebb benne a só, kevesebb a keletkezett calcoglobulin és ezért több a caries. Sőt ő egy komplikált gyógyszert is összeállított, amely pótolná állítólag a kulturember nyálából hiányzó sókat és amely hathatós szer volna a caries prophylaxisában. Igazoló kísérletek még hiányzanak. Maga a szerző is a kolloidkémiában látja a helyes nyomot a carieskutatók számára. A nyálban úgy kolloid-, mint kristalloid-oldatok vannak, melyeknek viszonya azonban nem állandó és eszerint több-kevesebb sóoldat fog a cuticulán áthatolhatni és így kisebb-nagyobb lesz a zománc ellenállása a cariesszel szemben. Sípos Stefánia dr. Fritz Schei we: Gyűrűs koronák készítése elméletben és gyakorlatban. V. J. f. Zahnheilkunde 1925. H. 2. Szerző párhuzamot von a gyűrűs-korona és a Jacket-korona között. A gyűrűs koronát mol-oknál és prm.-oknál ajánlja. A gyűrűs-korona tökéletlen-3
